Október 11-én csütörtökön délután 1 órakor a Svéd Akadémia bejelentette Stockholmban, hogy 2012-ben az irodalmi Nobel díjat Mo Yan kínai író kapja. A szerzőről mi magyarok sajnos nem sokat tudunk, a legrövidebb út, ami hozzá vezet egy 1987-es film, a Vörös cirokmező, amely az ő regényének adaptációja, és amelyet egy híres kínai filmrendező, Zhang Yimou vitt vászonra.
Mo Yan (Mo Jen) 1955-ben született és amit még tudni vagy inkább sejteni lehet róla, hogy a kínai kormány várhatóan ugyanúgy nem fog örülni a díjazásának, mint annak idején 2000-ben Gao Xingjian (Kao-Hszing-csien) honfitársuknak, hiszen az idei díjazott sem nevezheti magát a kínai kommunista rendszer barátjának, sőt hazája politikáját mindig kritikusan szemlélte.
Neve, a Mo Yan pedig csupán írói álnév, amelynek jelentése "ne beszélj", és amely név nyilván ironikus politikai üzenettel bír. Az eredeti neve: Huan Moye.
(Utóbb kiderült, hogy a szerző kapcsolata a jelenlegi kínai vezetéssel korántsem annyira problematikus már, mint hittük, és a rendszer büszkén ünnepli, mint első igazi kínai Nobel-díjasát, aki az ország hivatalos állampolgára, nem úgy, mint Gao Xingjian - a szerk.)
Művei magyarul sajnos nem olvashatók, de a nemzetközi irodalmi életben ismert szerzőnek számít. Angolra, németre és franciára is fordítják könyveit és több más díjat is elnyert már korábban, például az ázsiai Booker-díjnak nevezett Man Asian Literary Prize díját, amelynek ő volt 2009-ben az első kitüntetettje. Regényeiben hangsúlyos a misztikum, az álomvilág és a transzcendencia - talán ezért is hasonlítják Kafkához és Garcia Marquezhez.
Bár Nádas Péternek szurkoltunk itthon, nagyjából sejthető volt, hogy ázsiai vagy afrikai író lesz az idei nyertes, mert az elmúlt években több európai író kapta meg a díjat. Ennek ellenére mégis meglepetés, hogy ismét kínai szerző a díjazott.
Meglepetés tehát - de azért mégsem egészen az. Egyrészt ő is szerepelt az esélyesek között. Másrészt Kína irodalma óriási és szerteágazó. Rengeteg szerző ír és alkot, kiváló műveket, melyeket azonban a nyugati olvasók alig ismernek. Ha pedig az ország gazdasági és kulturális előretörésére gondolunk, talán nem is furcsa, hogy Stockholm éppen Kínára próbálja ráirányítani a figyelmet. Nyilvánvalóan nem ártana, ha jobban megismernénk a következő évszázad egyik legfontosabb tényezőjének számító hatalmas nemzet irodalmát.
Kérdés csak az, vajon vesszük-e a fáradságot és lefordítjuk-e magyarra Mo Yan műveit? Hiszen 12 év telt el Gao Xingjian díja óta, és eddig összesen egyetlen kötet látott napvilágot a szerzőtől, Lélek-hegy címmel, a Noran Kiadó jóvoltából, amely azóta egyáltalán nem kapható egyetlen könyvhálózatban sem.
Reméljük, Mo Yan műveivel több szerencsénk lesz.
Végezetül korábbi interjúalanyunk, Szilasi László véleményére is kíváncsiak voltunk a díjazottról, aki a következőket mondta nekünk:
"Úgy gondolom, Mo Yan Nobel-díja igazi meglepetés - különösen azok számára, akik a japán Haruki Murakamira fogadtak. Az az érzésem, hogy megint egyszer politikai alapú döntés született (kínai származású írók kaptak már Nobel-díjat, kínai állampolgár most először) - de ezért a vélekedésemért, ha műveivel alaposabban is megismerkedem, hajlandó vagyok megkövetni a kitüntetett szerzőt. Magánemberként egyébként Nádas Péter győzelmében reménykedtem, és most nagyon csalódott vagyok." Szilasi László
