A gyerekkori álmok néha valóra válnak, a baj csak az, ha középkorúként sem tudunk tőlük szabadulni – legalábbis Seth MacFarlane, a Family Guy alkotója szerint.
Örök barátság
A nyolcéves John Bennett (Mark Wahlberg) 1985-ben különc kisfiúként tengeti életét, akinek nincs egyetlen barátja sem. Ezért aztán azt kívánja, hogy a karácsonyra kapott teddy mackó bárcsak tudna beszélni. Nosza, a játékszer életre kel, mi több, ennek hangot is ad, így lesznek ők ketten a legjobb barátok. Huszonhét évvel később reggel kilenckor a kanapén füvezve találjuk őket. John már harmincöt éves, egy autókölcsönzőben dolgozik, és bár négy éve együtt jár a bájos Lorival (Mila Kunis), még mindig Teddel, a medvével lakik, és nem nő be a feje lágya. Amikor a pár az évfordulós vacsorájukról hazatérve Tedet négy prostituálttal találja otthon, Lorinál elszakad a cérna, és választás elé állítja barátját: vagy ő, vagy a züllött maci.
One Man Show
A forgatókönyvet Seth MacFarlane története alapján Seth MacFarlane írta (két másik kollégával), a filmet Seth MacFarlane rendezte, Ted pedig eredetileg Seth MacFarlane hangján szólal meg. Így aztán akik ismerik a Family Guy című animációs sorozatot, sejthetik, hogy az egyszerű amerikai srác és a beszélő mackó örök barátságának története nem egy könnyes giccsparádé, hanem egy olyan szatíra, ami nem nélkülözi az obszcén, a rasszista és a kiválasztással kapcsolatos poénokat sem. A film emellett emléket állít a nyolcvanas évek popkultúrájának is, bár például a két főhős kedvence, az 1980-ban készült, Flash Gordon című sci-fi a magyar nézőknek nem sokat mond.
[img id=374886 instance=1 align=left img]A történetvezetés persze kiszámítható, a cselekmény elsősorban a poénok elsütésének lehetőségét szolgálja. A mackórablásos mellékszál pedig – ami később némi katarzisra is alkalmat ad – elég béna, habár a macira sóvárgó Donny szerepében Giovanni Ribisi hátborzongatóan jó alakítást nyújt. Mark Wahlberg is újfent bizonyítja, hogy nem egydimenziós izompacsirta, és bár Mila Kunis szerepe nem ennyire hálás, azért ő is megtesz minden tőle telhetőt. Mellékszerepben feltűnik a Balfékek sztárja, Joel McHale, valamint Patrick Warburton, akit az Egy kapcsolat szabályai című komédiasorozatból, mint hamisítatlan macsót ismerhetünk, úgyhogy Ted-beli szerepe akár öniróniaként is felfogható. Ryan Reynolds cameója nem különben mulatságos, Tom Skerrit és Norah Jones pedig önmagát alakítja, szintén viccesen. MacFarlane azt sem mulasztja el, hogy beszóljon például Justin Biebernek és Brandon Routhnak, aki a legutóbbi feldolgozásban alakította Supermant. A film végén pedig megtudhatjuk, kinek köszönheti a világ Taylor Lautnert. A nevetés nem hazudik: a Ted minden hibája ellenére nagyon jó vígjáték, és aki nem kényes a húzósabb poénokra, remekül fog szórakozni.
Kinek ajánljuk?
- Aki szereti a Family Guy humorát.
- Aki szereti a Judd Apatow-filmeket.
- Aki szereti Mark Wahlberget és/vagy a beszélő medvéket.
Kinek nem?
- Aki inkább megmarad a Csengetett, Mylord?-féle visszafogottabb humornál.
- Aki nem akarja tudni, hogyan szexel egy játékmackó.
- Aki szerint egyetlen poén sem ér annyit, hogy feláldozzák érte az intelligens történetet.
7,5/10
