Nem ezen a földön élő barátaim - törzshelyeik félhomályos kávézók melankolikus hangulatú zugjai, ahol elmés értekezéseket folytatnak az élet értelmetlensége tárgykörében - a következővel minősítették a Mátrix című alkotást: "állat az a film". Tudni kell, hogy az "állat" kifejezés az ország azon a tájékán (Alföld) a rendkívül jó, csúcsszuper, stb. jelzők szinonímájaként funkcionál. Namost, amikor már az ötödik ember rágta a fülembe, hogy feltétlenül nézzem meg, megtettem. Eredmény: újfent tanúbizonyságot nyert, nem jön ki jól, ha előre hallok egy filmről, ráadásul dicshimnuszokat. Én elhiszem a szakértőknek, hogy új "alapmű" született a sci-fi műfajában, és azt is, hogy a maga nemében egyedülálló, a tucatszámra gyártott apokalipszis-látomások közül messze kiemelkedő a produkció. Amennyiben tehát erény rosszak között a jónak lenni, akkor tényleg "állat" a Mátrix.
Az alapszitu röviden is elmesélhető, de számtalan filozófus gondolatait is elolvashatjuk a témában, hovatovább nekünk is lehet véleményünk róla. Miszerint a minket körülvevő világ nem az, aminek látszik, pontosabban, csupán annyi, ami látszik belőle, még jobban összekuszálva: nem is ez a való világ. A platoni idea-gondolat utánérzéseként a filmben a Mátrix a "talmi-valóság", és ami mögötte van: az Igazság. Annyi bizonyos, Andy és Larry Wachowski, a film írói és rendezői, nem egyszerű húrokat pengetnek, amikor valóság és igazság fogalmait firtatják. A főhős, Neo (Keanu Reeves) mindenesetre megsejt valamit a tényből, hogy az ember a Mátrixman él, vagyis látszólag ott, és látszólag él, és ily módon csak bábu gonosz hatalmak kezében. Megadatik neki a lehetőség, hogy ellátogasson a "másik", "valódi" oldalra, ahol tapasztalja: egyetlen pozitívum van ott az ál- valósággal szemben, ez pedig a szabadság. Egyébként meg nem túl szívderítő az a világ, nincsenek ízek, se szagok, se érzületek, legfeljebb cyber-formában élvezhető az ilyesmi. Riasztó az egész, úgy ahogy van, és Neonak sok macerával jár még a többlettudás, közlik vele, ő a Kiválasztott, akinek le kell számolnia a Mátrixot "üzemeltető" ügynökökkel. Annyit tudok, hogy ez sikerül is neki a végén, de aki többre kíváncsi, például, hogy mi lett a Mátrixszal, az nézze meg a filmet, mert a végére igazság szerint elvesztettem az addig görcsösen markolt fonalat.
Az akcióthriller elképesztő vizuális megoldásokat vonultat fel, e tekintetben mindenképpen mérföldkőnek számít. Káprázatos jelenetek követik egymást éles váltásokkal, mindez dinamikus zenei aláfestéssel, magával ragadó és lüktető a lendület. ( A tömény és nyers vizuális - és hanghatások elmulasztották kínzó migrénemet...) A számítógépes trükkök hihetetlenül precízek, ez még amellett is elmondható, hogy rebesgetik, a digitalizálás következtében a nem túl távoli jövőben már talán színészekre sem lesz szükség. Én azért remélem, messze még az a jövő, esetleg alternatívája is van, és azt sem bánom, ha a Mátrixra fog hasonlítani.
