Már a Warcraft előtt is menő rendező volt David Bowie fia

Duncan Jones már 2009-ben megmutatta a világnak, hogyan kell fillérekből jó sci-fit forgatni. A Hold lényegében Sam Rockwell másfél órás kamaradrámája egy futurisztikus díszletben, de az első perctől az utolsóig leköti a nézőt.

Nemrég mutatták be a mozik a Warcraft-filmet, amit David Bowie fia, Duncan Jones vezényelt le az eredeti Warcraft-játékokat kiadó Blizzarddal közösen. A 45 éves rendezőről évek óta lehet tudni, hogy óriási geek: a kedvenc filmje a Szárnyas fejvadász és imádja a videojátékokat. A filmiparban már viszonylag korán kipróbálta magát: 1997-ben ő volt az egyik operatőr az apja 50. születésnapján rendezett Madison Square Garden-béli gigabulin, 2002-ben saját bérgyilkosos sci-fi rövidfilmet rendezett Whistle címmel, és különféle reklámfilmekhez gyártott speciális effekteket, fillérekből. A köztudatba viszont csak 2009-ben robbant be a Holddal, amit mindössze 5 millió dollárból hozott össze 33 nap alatt, mégis megnyerte vele a brit filmipar Oscarját, a BAFTA-díjat.

Duncan Jones és David Bowie (forrás: Jim Spellman / WireImage / Getty Images)

 

Erre persze könnyen mondhatjuk, hogy olyan elsőfilmes rendezőre, akinek Bowie az apja, persze hogy felfigyel a fél világ. De azért azt tudni kell, hogy a Hold az erős hátszél ellenére sem rengette meg a kasszákat (mindössze 10 millió dolláros bevételt termelt), viszont a BAFTA mellett megnyert 24 másik díjat, és máig bérelt helye van a "10 okos low budget sci-fi, amit mindenképpen látnod kell"-típusú összeállításokban.

A Holdon végig látszik, hogy a rendezője óriási sci-fi rajongó. Duncan Jones a saját bevallása szerint rengetegszer látta tinédzserkorában A Nyolcadik utas: a Halált, a 2001 - Űrodüsszeiát és Sean Connery méltatlanul alulértékelt Gyilkos bolygóját. Felnőttként pedig mindenképpen el akart készíteni a kedvencei mintájára egy olyan '80-as éveket idéző, klausztrofób sci-ft, amiben egy űrhajós valami nagyon nagy bajba keveredeik egy távoli űrállomáson.

A csavaros sztorit nagyjából így lehetne összefoglalni spoilermentesen: egy Sam Bell nevű űrmunkás (Sam Rockwell zseniális alakítása) a nagy pénz reményében 3 éven át hangyaszorgalommal bányássza a hélumot a Holdon. Egyetlen társa a magányban a Kevin Spacey hangján társalgó, GERTY nevű szuperszámítógép, amin keresztül Sam munkaadója, a Lunar Industries nevű bolygóközi vállalat a Földre tudja juttatni a héliumszállítmányokat, és néha videóüzenetet is közvetít Sam és a Földön hagyott családja között.

Hősünk azonban egyre nehezebben viseli a bezártságot, ráadásul pár héttel a hivatalos hazaútja előtt nekiütközik a holdjárójával egy bányagépnek és eszméletét veszti. Ébredése után azonban rájön, hogy a Lunar Industries és GERTY nem bontotta ki az igazság minden részletét a monoton bányászmelóval kapcsolatban... És akkor még finoman fogalmaztunk!

Sam Rockwell bámulatosan jól alakítja a fokozatosan megzakkanó, magányos űrmelóst, Kevin Spacey érzelemmentes robothangját pedig tényleg csak elrontani tudja a szinkron. De ahhoz, hogy ez a futurisztikus kamaradráma igazán üssön, az kellett, hogy az összes díszlet és futurisztikus kütyü ténylegesen ott legyen Rockwell körül, és ne zöld háttér előtt kelljen bohóckodnia, hanem tényleg elhiggyük neki, hogy ez a fickó reggeltől estig a kényelmetlen holdjáróban zötykölődik, meg egy szobányi villogó kijelzőt bámul, aztán másnap elölről kezdi az egészet.

Duncan Jones igazi oldszkúl stílusú filmesként tényleg felépítette Rockwell köré a nyomasztóan steril holdbázist, az űrhajókat pedig a CGI-csapat helyett arra a Bill Pearson nevű, régi vágású speciális effektesre bízta, aki műr az 1979-es Alien stábjában is miniatűr Nostromo-maketteket festegetett. A végeredmény minden szempontból mestermű, ezt a filmet kötelező megnéznie mindenkinek, akinek korábban valamiért kiamradt.

A Hold című scifit június 1-jén, hajnali 2:55-kor a Film Cafe vetíti, a C8-on pedig május 31-től június 5-ig minden este el lehet csípni 22:00-kor.