16 perc 53 másodperc. 

Pontosan ennyit bírtam megnézni a TV2 új műsorából, a Város vs Vidékből. Pedig én aztán lelkes fogyasztója vagyok a bődületesen fos tévés tartalomnak is, szeretem a jó trash műsorokat, tudok értük rajongani, látom bennük a szépséget, ha van, de ez most kifogott rajtam. 

Nem volt éppen tyúkszaros gumicsizma a jelem óvodában, és nem rotációs kapára gumipókozott mózeskosár volt a bölcsőm, ami álomba ringatott csecsemőkoromban, de azért 18 éves koromig Győrben éltem, tehát, ha úgy tetszik, akkor vidéki vagyok. Aztán erre jött még pár év pécsi egyetemi év. Az elmúlt 9 évben viszont már inkább budapesti vagyok. A lakcímkártyám szerint is ez a helyzet. Szóval, ha castingra hívnának ebbe a műsorba, akkor a városi és vidéki oldalra is tudnék állni. A lényeg, hogy tudom, mi a különbség Budapest és egy másik "vidéki" város között: szinte semmi. Nem lesz csak a helyrajzi számtól más az ember, hisz vidéken is ugyanúgy van áram, folyik ivóvíz a csapból, lehet kultúrált szórakozási lehetőségek közül válogatni, akad Aldi, Lidl és Auchan is.

Tehát nem egy kietlen, nomád pusztára érkezünk az EcoLiget lakóparktól a Csocsó csemegébe vezető gyalogtávon. Vas-, de BAZ-megyében sem lovon háttal nyilazó betyárok kergetik egymást az emberek, ahogy a főváros sem a kifinomult kultúra bölcsőjeként ismert futurisztikus megapolisz. Ebből a szempontból kicsit talán a műsor alap ötlete is elhibázott, mert nincs olyan nagy különbség város és vidék között.

Ha nagyon az kellett volna, hogy egymástól eltérő világú emberek vetélkedjenek, akkor elég lett volna pár boomert szerezni meg néhány tinédzsert. Óriási, vérre menő "bezzegrégenezés" lehetett volna rendezni, míg a másik oldalon a fiatalok teljesen unott pofával szimultán csetelnek négy Facebook csopiban, Tiktok feedet pörgetve meg BeRrealre posztolva.

De térjünk vissza ahhoz a műsorhoz, ami nem csak a fejemben létezik. Tehát az erősen bukta szagú koncepciót egy igen olcsónak ható, de indokolatlanul sok díszvilágítással spékelt díszletbe pakolták be, ahová porondmesternek belökték Till Attilát, hogy majd kezdjen valamit a fékezhetetlen Gáspár Zsoltival. Előbbi úgy nézett ki, ahogy szokott, ahogy egy stúdióban felvett műsorhoz illik, amolyan smart casual szettben volt látható, míg Gáspár Zsoltit konkrétan a Farm VIP-s ruhájában, szalmakalapban, gumicsizmában lökték be a kamerák elé. Lehet őt úgy alkalmazni, mint egy harsány udvari bolondot, csak akkor ne ragadjuk ki abból a közegből, amiben ez működik. Igen, persze a nagyon  ambivalens dolgok tudnak plusz élvezeti, művészi értékkel bírni, de itt nem működik. Persze ez csak egy szórakoztató, abszolút tét nélküli bohóckodás, egy teljesen komolytalan műsor, nem kell ebbe ennyit belelátni. Csakhogy az itt a baj, hogy senki, sem a néző, sem a szereplő nem tudja magáénak érezni azt, ami történik körülötte.

Zsolti most kvíz professzor, már amennyiben a kérdések felolvasását nevezhetjük kvízprofesszorkodásnak, közben meg hozza a tőle elvárt minimumot, a bátran bemondott bődületesen bájos baromságokat.

Ha ez feszes, jól irányított ütemben zajlik, az oké, de Tilla nem tudja kordában tartani a rászabadított buldózert, így inkább ő is (kényszeresen vagy őszintén, mindegy) röhögve nevet az egészen. 

A tét 10 millió forint lenne, de nincs igazi küzdés érte, mert az egyik oldalon három kardvívó pesti srác áll, a másikon meg egy káptalantóti birtokot üzemeltető család. A srácok bemutatkozó filmjéből az jött le, hogy a páston és egymás közt nagy a szájuk, szívatják egymást, blablabla, de a stúdióba lépve ez teljesen kiveszett belőlük. A castingon jók voltak, de a felvételre sajnos kifulladtak. A Káptalantótiakról nekem az jött le, hogy nekik bőven elég, hogy most viszonylag sok néző megtudhatta, hogy van náluk egy ilyen lehetőség, hogy esküvőre ki lehet bérelni az amúgy tényleg tök szép birtokukat, így a megnyerhető 10 millió nem is érdekes.

Szóval sem a műsorvezetőkkel, sem a koncepcióval, de még a versenyzőkkel sem nagyon lehet azonosulni vagy szimpatizálni, így konkrétan nincs értelme az egésznek. Szerencse, hogy el lehet kapcsolni a tévét.