Amerika nevet Cohenen, Borat nevet Amerikán, mi nevetünk Boraton. Az össznépi bohózatban egyedül Kazahsztán szívhatja a fogát - hacsak, persze, neki nem áll kinevetni minket. "Ki nevet a végén?" társasjáték csakis erős gyomrúaknak.
Borat, a kazah nép nagy fehér gyermeke (ki az ördög adta ezt a magyar címet?) elmegy művelődni Amerikába. Otthon a nőket ketrecben tartják, a zsidófuttatás meg a kutyalövészet a kedvenc sportágak, és kecske lakik a szobában - Amerika viszont az egyenjogúság, a mániákus politikai korrektség és a higiénia fellegvára. Isteni szituáció egy szemérmetlen vígjátékhoz. "Borat" nem is hagyja fent a magas labdát.
A Torontói Filmfesztiválon
Adott egy Sacha Baron Cohen nevű komikus, avagy Ali G, avagy Borat Szagdijev. Akár kőbunkó ál-rapperként, akár tudatlan ázsiaiként, az úriember első számú tevékenysége a polgárpukkasztás, meg Anglia és Amerika tiszteletre méltó polgárainak hülyére vétele. Interjú-szatírái akkora népszerűséget hoztak számára, hogy két filmet is leforgathatott szerepeiben: az Ali G Indahouse katasztrofálisra sikerült, a Borat viszont igencsak sikervárományos.
A film szándéka erősen kétséges - sőt, az is kétséges, van-e neki olyanja egyáltalán. Ha Amerika lakosait akarja kifigurázni, azt ugyan elszúrta: az ál-kazah ámokfutását látva inkább együtt érzünk szegényekkel, már csak a civilizált nyugathoz való tartozásunk büszke tudata miatt is. Talán azt akarja bemutatni, hogy mi mindent el nem hisznek ott a tengerentúlon a saját országukon kívül fekvő térségekről?
Mert Borat, a "kazah" annyiféle módon járatja le, teszi nevetségessé "hazáját", hogy nem csoda a hivatalos kazahsztáni szervek idegbajjal határos reakciója. Ha a komikus Magyarországot szemelte volna ki, most biztosan nem csak politikai indíttatású tömegtüntetések zajlanának Budapesten. Az amerikaiak viszont készséggel elhiszik a legvadabb túlzásokat is. Mégis, nem annyira rajtuk röhög a moziterem egésze, hanem magán Boraton.
Borat Amerika barátja!
A Borat-nagyfilm voltaképpen egyes-egyedül a címszereplőről szól. Míg azok az álinterjúk, melyeket a komikus Cohen a "kazah" bőrében készített, az interjúalanyt teszik köznevetség tárgyává, a film magát Boratot. Ahogyan az interjúkban a vendégek hüledeznek a "kazah" láttán, úgy most mi tesszük ezt: magunk lettünk Borat világra szóló showjának alanyai. Így aztán a végefőcím után főleg magunkon kellene egy jót nevetnünk; azon, hogy minden felvilágosult eszménk dacára számunkra is ellenállhatatlan a film. De tartok tőle hogy ez az önreflexió elmarad. Helyette a "kazah" legjobb poénjain fogunk mulatni, még napokkal a film után is. Nem mintha ez ne lenne elég a film üdvösségéhez. Nyolcvannégy percnyi térdcsapkodós röhögés megteszi a magáét (a film jelenleg 8,3 IMDb-csillagon áll). Borat várhatóan a világon mindenütt tarolni fog - kivéve persze Kazahsztánt.
Szegény kazahoknak egyetlen kiút maradt a Cohen-Borat állította csapdából. Teljes szívvel ki kell nevetniük mindenkit, aki rajtuk talál nevetni. Ez esetben a társasjáték győztese végül a legkifigurázottabb résztvevő marad.
Hajrá, Kazahsztán! Hajrá, kazahok!
