A Hobbit filmek igazi hőse nem Zsákos Bilbo vagy a törpvezér Tölzspajzsos Thorin, hanem az ádáz ork-király, Azog, aki mögött valós ember áll.
Minden jó történethez kell egy igazi gonosz, akivel szemben a főhős megmutathatja, mit is tud igazán, és a Hobbit-filmek esetében ez a gonosz az ádáz ork-király, Azog, a Pusztító. Bár az eredeti történetben máshogy és máskor esik el, a hatalmas ork, aki korábban már összecsapott Tölzspajzsos Thorinnal, és akkor az egyik kezét veszítette el, végül az öt sereg csatájában pusztul el, de addig sok bajt okoz a törpöknek és tündéknek. Ám ahhoz, hogy ez az gonosz izomtömeg valóban életre keljen, egy színész is kellett, és ez Manu Bennett volt. A név egészen máshonnan lehet ismerős: ő volt ugyanis a hatalmas sikerű Spartacus sorozat gall gladiátora, a bajnok Crixus, és a maori ősökkel is dicsekedő új-zélandi sztár most már A zöld íjászban is fontos, visszatérő szerepet kapott. Ehhez jön még 2015 egyik leginkább várt új sorozata, a Shannara, és a határ a csillagos ég Bennettnek, akit nem más magasztalt fel, mint Martin Scorsese, a Hobbit-filmekben vállalt szerephez pedig nem mástól, mint Andy Serkistől kapott tanácsokat. Bennett ugyanis a három filmet egyedül, a testére erősített tengernyi szenzorral játszotta végig, majd a programozók varázsolták köré az ork testet, ami jóval nagyobb kihívás, mint műanyag lábfejjel hobbitot, műszakállal törpöt vagy hegyes füllel tündét játszani. Ami pedig Martin Scorsese-t illeti, ő bevallotta Bennettnek, hogy a Wall Street farkasa szaftosabb jeleneteit a Spartacus inspirálta. Scorsese a sorozat orgiái láttán merte csak betenni például a nyitójelenet popsiról kokót szippantós jelenetét – mondván, ha a Spartacusnak elnézték mindezt, akkor neki sem lehet nagy baja.
