Remek infovideó jelent meg néhány nappal ezelőtt, ami azt foglalja össze, hogy az idén a huszadik évadánál járó South Park hogyan tágította ki az amerikai tévés cenzúra határait, hogyan hívta és hívja fel a figyelmet egy rakás visszásságra. A South Parkra még mindig úgy tekintenek sokan, hogy egy gátlástalan hülyegyerekekről szóló sorozat, amit gátlástalan hülyegyerekek készítenek gátlástalan hülyegerekeknek, pedig annál azért sokkal többet tud.

A néhány véletlennek köszönhetően egy vicces karácsonyi üdvözlőlapból született sorozat nemhogy feltámasztotta az otthonának helyet adó Comedy Centralt, de gyakorlatilag a South Parknak köszönhetően lett a csatornából az a megkerülhetetlen szórakoztatóipari vállalkozás, amivé mára vált. A Kaptain Kristian által készített rövidfilm azt mondja, hogy a Comedy Central a South Park indulásakor nagyon marginális volt, a legdrágább reklámhelyük kb. 7500 dollár volt. A South Park indulása után pár hónappal már 30 ezer dollárért tudtak eladni reklámhelyeket, és amire senki sem számított volna korábban, éppen a South Park hozta a legdrágább a reklámhelyeket.

Ez ellentmondott az összes olyan korábbi uralkodó véleménynek, hogy az a jó tartalom reklámszempontból, ami az egész családnak szól, a hirdetők általában irtóznak a profán, vulgáris, úgynevezett felnőtt tartalmaktól. Erre cáfolt rá jó alaposan a South Park, és cáfol rá a mai napig.

Amikor a sorozat indult 1997-ben, akkor indította el az amerikai hírközlési hatóság (Federal Communications Commission) a tévés tartalmakra vonatkozó korhatárbesorolást, ami nálunk karikákban jelentkezik, az az USA-ban rövidítésekben. A lényeg az, hogy a mindig naprakész South Park volt az első műsor, ami megkapta a csak felnőtteknek ajánlott minősítést. Hogy a South Park mindig baromi friss utalásokat tartalmaz a mindennapokra nézve, az annak köszönhető, hogy akár órák alatt képesek összedobni egy epizódot, és egy teljes részt általában, ha kényelmesen csinálják, akkor hat nap alatt össze is hoznak. Ha érdekel, hogyan készül a South Park, akkor ezt a dokufilmet ajánljuk. Az egész alapja az, anélkül, hogy belemennénk a technikai részletekbe, hogy az iszonyú egyszerű, papíranimációnak tűnő részeket egy alapvetően 3D-modellezésre alkalmas programmal készítik, és nagyon könnyedén tudnak előállítani új jeleneteket a meglévő paneljeikből, figura-adatbázisukból.

Annak ellenére, hogy a legszigorúbb karikát kapta, a South Park korai évdai a mostaniakhoz képest nagyon visszafogottak voltak. Eleinte a vulgáris képi poénokat csak finoman jelezték, ügyes vágásokkal csináltak úgy, mintha valóban valami vulgáris történne, utána pedig az egész élét elvették azzal, hogy igazából semmi vulgárisat nem mutattak. Némileg hasonlóan a magyar pajzán népdalokhoz, amikor a rím valamilyen vulgáris szót hozna, de aztán direkt valami más van a szövegben. A jelenségre a fenti videóban számos példát láthatunk.

Az újabb évadokról még az alkotók is elismerik, hogy teljesen elszálltak a képi vulgaritással, már nemcsak sejtetnek, hanem direktben meg is mutatnak gyakorlatilag bármit, amit el lehet képzelni. Nemi szervektől kezdve, hányó, fosó embereken át, a Donald Trumpot halálra dugó egykori tanárig mindent.

Azért tehetik meg, mert ugyan sokat tettek a cenzura határainak tágításáért, bizonyos dolgokat most sem lehet kimondani a tévében. Némileg ellentmondásos módon viszont ezeket megmutathatják. Vagyis, hogy érzékeltes példával éljünk, amikor egy karakter azt mondja a másiknak, hogy "Na, most halálra baszlak", akkor a szöveget kisípolják, a képen viszont simán meg lehet mutatni az egész folyamatot.

Olyan, mára az amerikai tévében is teljesen elfogadott vulgáris szavakat hozott be elsőként a South Park, mint a shit (szar), a pussy (punci) vagy éppen a különösen sokáig tabunak számító goddamn (az istenit).

Hogy ennek az egésznek mi a jelentősége?

Ahogy a mostani rövidfilm is rávílágít, például az, hogy az 50-es években még az is közfelháborodást váltott ki, amikor valaki először kimondta a tévében a terhes (pregnant) szót, ami akkoriban tabunak számított. Ma pedig teljes sületlenségnek tűnik, hogy valaha tabu volt nagy nyilvánosság előtt kimondani azt, hogy valaki terhes. Ezen felül a South Park készítőinél mindig elsőbbséget élvez a tudatlansággal, a tabuval szemben a tájékoztatás, tájékozottság, legyen szó akár káromkodásról, akár arról, hogy felhívják a figyelmünk arra, hogy két, egymással acsarkodó csoport tagjai pont ugyanolyan idióták, csak nem vesszük észre, mert valamelyik csoporthoz tartozunk.