"Azért mert Hawaii-n lakom, azt hiszik a barátaim, hogy egy folyamatos paradicsomi üdülésben, koktél iszogatással telnek a mindennapjaim...hülyék ezek? Miért gondolják, hogy az én családomnak nincsenek problémái? Talán mi immunisak vagyunk az életre?"
Teszi fel a költői kérdést Matt King (George Clooney), a film elején, miközben felesége mellett ül a kórházban, aki motorcsónak balesete után kómába esett. A családi teendők – két kamasz lányának (Alexandra és Scottie) nevelését beleértve – mellett egy a Kauai szigeten megörökölt hatalmas földterület eladásával is meg kell bírkóznia Mattnek. Hirtelen megváltozott helyzete, családjával addigi eltöltött - vagy éppen el nem töltött – idejének átértékelésére ösztönzi. A sors azonban közbeszól és megtudja hogy felesége már soha nem fog felépülni a kómából, mi több fény derül felesége félrelépésére is. Matt elindul két lányával – és egyikük barátjával – Kauai szigetére hogy kiderítse a történteket, illetve lebonyolítsa a családi földbirtokkal kapcsolatos üzletet.
Az utazás során egyre árnyaltabb képet kapunk Matt családjáról és érzelmeik mibenlétjéről, el- és befogadjuk őket, ahogy ők is elfogadják saját sorsukat. Matt számára egyre fontosabbak lesznek a családi kötelékek illetve a több száz éves örökölt hawaii-i földbirtok is. A cselekmény drámaiságát megfelelő mennyiségben oldja a humor, amit legtöbbször - Alexandra fiúja - Sid kissé bunkó "ami a szívemen, a számon" hozzáállásával teremt meg. Például amikor Sid kineveti Matték Alzheimer-kóros rokonát. Ez a "dramedy" arány kellőképpen és természetesen egyensúlyoz a filmben, anélkül hogy erőltetett vagy ízléstelen lenne.
Clooney játéka a középkorú, gondjaival hirtelen magára maradt hawaii-i apa szerepében teli találat, akinek megindító, keserédes kiútkeresése talán élete legjobb alakítása. A másik legerősebb szerep, Matt lányáé Alexandráé (Shailene Woodley), aki egy dühös 17 évesből, felelősségteljes érzelmi támasszá válik apja mellett.
A film hangulatát legjobban Hawaii és Kauai csodálatos, mesés tájai határozzák meg, ami remek kontrasztot teremt a történet súlyosságával. Alexander Payne-nek sikerült ízlésesen megtalálni ezt a határt – amit a hollywoodi nagystúdiók oly sokszor könnyedén átlépnek – és hétköznapi, emberi sorsokat ábrázolni, hol szívszorítóan, hol humorosan, de mindvégig nagyon is emberien. Ritka kincs az ilyen.
9/10 pont
