Másfajta királykisasszony

A sablonokkal – finomabban fogalmazva: a toposzokkal – semmi baj sincs, arra valók, hogy keretet adjanak, amit új tartalommal tud megtölteni – aki tehetséggel bír. Az animációs filmkészítést megreformáló és uraló Pixar stúdió – hogy csak néhány remekbe szabott művüket említsük: Toy Story-trilógia, Némó nyomában, Szörny Rt., A hihetetlen család, Verdák 1-2., Fel!, L'ecsó, WALL-E – a szükséges talentum birtokában van. Merészen választanak témát és karaktereket, akiket aztán fondorlatos (és mindenki számára könnyen értelmezhető tanulságokkal megtűzdelt) kalandokba vetnek, és (minden korosztálynak szóló) humorral fűszereznek. A Merida, a bátor kapcsán némi fanyalgás érzékelhető a kritikusok részéről, miszerint a bátor leányzó apropóján bátortalanok voltak, hiányzott a kellő kurázsi, hiszen rögvest két toposzt (sablont) kaptak elő a Disney-kelléktárból (az animáció a Pixar és a Disney együttműködésében született): a mesebeli királylány és a nászbonyodalmak kliséjét. Ezt jogtalannak érezzük, ha Merida nem is a legtökéletesebb rajzolt hősleányzó a vásznon, a skót (kelta) miliő és habitus ábrázolása tetszetős, és bár elsőre valóban csupán egy makacs királykisasszonynak tűnik a hősnő, a kalandjain át tükröződő sorsa és jellemének alakulása igenis újszerű. Abban a kifogásban azonban mutatkozik némi jogosság, hogy a kísérőzene nem sikerült a legjobban, ám ez részletkérdés, pláne, hogy az újítás hajszolása nem szükséges minden áron.

A pénz beszél

Többször leírtuk már, hogy a sikerültség mércéje nem pusztán a pénz, ám azért az beszédes, hogy a 185 millió dolláros költségvetésű animáció a tengerentúlon 66 millió fölött produkált a nyitó hétvégéjén, ma 209 millió dollár között jár csak az amerikai bevétele – erre még rájön a többi országból származó bevétel. Azaz: a nézők szeretik a filmet.

[img id=374829 instance=1 align=left img]Makrancos Merida

Az egyszerre szelíd és vad (mindenképpen: mesebeli), buján zöld skót felföldön Fergus király és Elinor királyné lánya – pontosabban a legdominánsabb, vezető klán sarja –, az íjászatban és a dacolásban (a saját utak járásában) erős és eladósorba érő Merida a saját kezébe akarja venni élete irányítását. Jelesül hányja a fittyet az ősi szokások és hiedelmek bűvkörében élő, pöffeszkedő (kissé ellustult és elhülyült) földesúr-hatalmasságokra (és vőlegényjelöltekre), az otromba Lord Macintoshra, a tekintélyt parancsoló Lord MacGuffinra, a pörlekedős Lord Dingwallra – és tulajdonképpen mindenkire.

A jámbornak nehezen nevezhető, rikítóan vörös-loboncos hercegleány viselkedése lavinát (káoszt) indít el az uradalomban, és az sem segít, hogy a változékony természetű erdei boszorkány néni közreműködését kéri a dolgok jobbra fordításában, kívánsága baljós végzet felé tereli. Veszélyekkel dacolva a makrancos Merida végül betörik, igazi bátorságot tanúsít, amikor átlépi önnön árnyékát, és a végzetes, őt és az övéit sújtó átkot feloldva helyt áll (ebben fontos szerephez jutnak a medvék is).

Egy új generáció új hősnője

Ebben a világban egyfelől érthető Merida kezdeti hozzáállása, itt a (kelta hiedelmek szerint) a fáknak lelke van, de minimum izgága koboldok, félelmetes vadak (medvék) és varázsos asszonyok (másképpen: druida nők) lakják a rengeteget; a borotválatlan-faragatlan férfinép meg miközben előszeretettel hőzöng, kiltet (skót szoknyát) hord, azaz: foggal-körömmel ragaszkodik a tradíciókhoz. Érthető a leány ellenszegülése, hogy míg anyja hagyományos, jól nevelt főúri kisasszonyt faragna belőle, Merida a kérői elől inkább a sűrűség boszorkányához siet, hogy varázslatával húzza ki a nemszeretem helyzetéből. Másfelől meg nem, hiszen az öntudatos (karcosabban: önző) kiskirálylány az ősi történelemből tudhatná, hogy az uralkodói sarjaknak akár a saját rovásukra nagy árat kell hozniuk a famíliájukért, még inkább: a népükért, országukért. Merida jellemfejlődése ott érhető tetten, hogy míg eleinte a szemében a fő "kerékkötőnek" a merev anyja minősül, utóbb mégis képessé válik megmenteni családját az őket fenyegető átok alól. Az akcióban gazdag zűrzavar során így érik igazi hőssé a lány.

Ugyan szembeszáll a tradíciókkal, ám ez mégsem az öntudatos modern nő meséje (bár az áthallás tagadhatatlan), inkább az "az légy, aki vagy", a "vállald önmagadat és sorsodat" története. Merida egy újabb generáció hősnője, nem olyan csicsergő és egylényegű, mint a korábbi Disney-herceglányok (amit a Bűbáj című vígjáték olyan ügyesen figurázott ki), ha valakivel rokon, az Aranyhaj (Aranyhaj és a nagy gubanc).

Szórakozzon Meridával!

A rendezői – és részben írói – hármas, Mark Andrews, Brenda Chapman és társuk, Steve Purcell első nagyjátékfilmes animációjához többnyire rajzolt tévés produkciókban szerzett tapasztalatokat (Andrews például dolgozott Csillagok háborúja: Klónok háborúja és a Szamuráj Jack szériákon). Az itt szerzett rutinjuk – és persze a Pixarral szembeni elvárt követelménynek megfelelően – a látvány igéző és igényes, professzionális, arra sem voltak restek, hogy Merida hajkoronája mozgatására külön szoftvert fejlesszenek. Igaz, a térdimenzió nem annyira átütő, a valóban precízen animált tájképek és figurák ugyanúgy tudnak érvényesülni hagyományosan, mint 3D-ben. A szerethető, befogadható karakterek megléte mellett szimpatikus, hogy a Merida, a bátorban nincs görcsös megfelelni vágyás a mai fiatalok irányában (bár a film elsősorban a gyerekeknek szól, a poénok zöme is épp ezért őket kényezteti). Ehhez mérten hiányoznak a felnőttebbek számára nem, vagy nehezen érthető kamaszos verbális viccek, mondhatjuk: üdítően szlengtelen. A rutinos Pixar-rajongók hiányolhatják a stúdióra jellemző egyedi pluszt, ami a filmet tökéletessé teszi – de nem lehet elvitatni: minőségi munka. Családoknak remek időtöltés.

Kinek ajánljuk?
- 6 és 66 év (vagy afölött) között bárkinek.
- Családoknak.
- Aki jól akarja érezni magát.

Kinek nem?
- A meséket élből elutasítóknak.
- A WALL-E egyediségére számító fanoknak.
- Aki tart attól, ha a Disney-producerek beleszólnak a Pixar-alkotók dolgába.

8/10