Azt hihettük, Tarantinóval jó időre minden elvégeztetett gengszterfilmügyben: a Ponyvaregénnyel úgy törte szét a műfaj korlátait, hogy ott aztán másnak aligha teremhet babér, legfeljebb neki egy falka utánzója. Aztán hip-hop, egyszerre csak itt termett egy fiatal angol srác, bizonyos Guy Richie, aki két évvel ezelőtt egy tüneményes tehetségű vígjáték író-rendezőjeként egy csapásra bebizonyította, hogy igenis van még eredetiség a Nap alatt gengszterfilmügyben is. (Azóta Madonna férjeként nálunk is felkapták a nevét, amely pedig már 1998-as bemutatkozása óta jól cseng a nemzetközi mozivilágban.) Most - A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című briliáns debütálását követően - egy újabb örömfilmmel még rá is tett egy lapáttal az első sikerre. A Blöff, ha lehet, felülüti az első filmet azzal, hogy ugyanazokból a színekből újabb eredeti árnyalatokat kevert ki. Maradt a londoni East End alvilágánál, mint először, maradt a különböző gengszterbandák kibogozhatatlanul egymásba gabalyodó akcióinál, a nehézsúlyú maffiózók tyúkszemére mit sem sejtve rálépő balfék bűnözőcskéknél. Maradt Richie ragyogóan szellemes cselekményszerkesztési módszere is, bár most nem egy horribilis összegű pókerparti elvesztésén, hanem egy hatalmas rablott gyémánt további elrablásán robban ki az őrület (amit finomabban a film történetének nevezhetünk). Nem drogos bandák keverednek akaratlanul egymás érdekköreibe, valamint lőtávolságába, hanem titkos ember- és kutyaviadalok rettegett nagymenői meg a nemzetközi gyémántmaffia kíméletlen nehézfiúi. Ugyanúgy sok banda, sok szereplő, fordulatok, bonyodalmak és hullák tömkelege, ismét elképesztően merész ötletekkel és humorral elővezetve - és mégis új, más, csak a nézői élvezet ugyanolyan tökéletes, mint az első filmjénél. Bár a fergeteges történeté a főszerep, mégis a legjelentéktelenebb résztvevője is külön karakter, maximálisan hiteles figura. A legpimaszabb ötlet a legjobb példa erre: Brad Pitt egy ír-ro-ma (!) boksz-zsenit játszik, káprázatosan. A népes szereplőgárdából mégsem marad le mögötte senki, még a nagy gyémánt eltüntetésében kulcsszerepet kapó, bűbájosan randa kutyus sem.