Ki hitte volna, hogy az év egyik legszórakoztatóbb tévésorozata pár üzleti tanácsadóról és azok munkájáról fog szólni? Ez is csak azt mutatja, hogy egy sorozatot nem feltétlenül az alaptörténete tesz jóvá, hanem a színészek, a karakterek és legfőképp a megvalósítás.
A Gátlástalanok egy nagyjából 28 perces epizódokból álló komédia vagy dramedy, melyben tanácsra szoruló cégről tanácsra szoruló cégre járó üzleti tanácsadók életét, de inkább munkáját ismerhetjük meg. Ennél unalmasabb sorozatajánló nem sok létezik, nehéz elképzelni, hogy valaki csak az alaptörténetre felkapva a fejét a sorozat nézése mellett döntsön – kivéve persze, ha szakmabeli az illető. A sorozat középpontjában Marty Kaan (Don Cheadle) és tímje van – ők a legjobbak, és a legjobb (vagy a második legjobb?) cégnél dolgoznak. Rámenősek, nagydumások, lehengerlő a stílusok, és el sem tudják képzelni, hogy megoldhatatlan szituációval találják szembe magukat. Mindent meg tudnak oldani – vagy legalábbis ezt hiszik.
A Gátlástalanok több szinten is remekül működik. Egyrészt minden héten kapunk egy finomhangolásra vagy megmentésre szoruló vállalatot, mely válságkezelését hőseink határtalan profizmussal meg is oldják, bár néha módszereik a szélhámosság határait súrolják. Másrészt fix szálként jelen vannak az őket alkalmazó tanácsadó cégen belüli csatározások és helyezkedések, melyek egy esetlegesen közelgő akvizíció árnyékában történnek. Harmadrészt, bár tényleg csak minimálisan, egyik-másik karakter éli magánéletét is. Utóbbi főleg Marty Kaanra igaz, akinek a szakmában dolgozó volt feleségével folyamatosan meggyűlik a baja, de vele élő apja és nem mindennapi kisfia sem könnyíti meg az életét. Persze ez a hármas megközelítés nem csak változatosságot biztosít, hanem egyfajta kötelezettséget is az írók számára, akik - mivel egyik oldalt sem akarják elhanyagolni – arra kényszerülnek a 25-30 perces műsoridőnek köszönhetően, hogy mindegyik szálat kissé, sőt nagyon felületesen valósítsák meg. Aki tehát mélyebb kifejtésre vágyik, annak lehet, hogy nem lesz kenyere a sorozat.
A Gátlástalanok egyik legélvezetesebb részének a főhős folyamatos, sorozatból történő kibeszélése számít. Marty Kaan szereti jelenetek közben narrálni az éppen folyó eseményeket, legyen szó akár üzleti tárgyalásról vagy szexről. Sőt, nem egyszer még le is állítja az események folyását, hogy legyen ideje kifejteni mondanivalóját, melyet, ha kell, a képernyő „összefirkálásával” illusztrál. Ezekre a negyedik falas kiszólásokra egyébként gyakran szükség is van, hiszen amellett, hogy humorforrást jelentenek, kicsit feltárja az üzleti tanácsadás világát, a tanácsadók gondolkodását, no, meg az átlagnéző számára nehezebben átlátható dolgokat meg is magyarázza, cseppet sem lekezelő módon. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a nyomulós, pofátlan módon meggazdagodó, nem túl pozitív főkarakterek szinte egytől-egyig szerethetőek és szórakoztatóak – Doug és Clyde villámgyors szóváltásait, illetve azt, ahogy a két beosztott próbálja egymást alázni, kicselezni, remek szórakozás nézni és hallgatni.
Nem hiszem, hogy különösebb meglepetés okoznék azzal, hogy kijelentem, a Gátlástalanok gátlástalanul zseniális komédia, tele van sziporkázó ötletekkel. Még azoknak számára is szenzációs szórakozás akik nem a vállalati szférában dolgoznak, akiktől távol áll az üzleti tanácsadás és akik nem ismernek magukra a főbb karakterekben. Sőt, folyamatosan röpködő szakkifejezések ide vagy oda, számukra talán még élvezetesebb lehet a sorozat. Gondot esetleg az okozhat, hogy a főszereplők, élükön Don Cheadle-lel nem feltétlenül szimpátiájukkal nyerik meg maguknak a nézőt – Cheadle karaktere, Marty Kaan például magát is megveti, így ezen nincs min csodálkozni. De aki ezen az apróságon(?), valamint a szexuálisan olykor igencsak explicit megoldásokon túl tud lépni, annak kötelező belevágni a sorozatban, mely heti 25 perc röhögést és hüledezést biztosít.
