Háromszor is mentőt kellett hívni egyetlen este a Fűrész harmadik részének egyik angol vetítésére. Összesen négy néző lett annyira rosszul, hogy elveszítette az eszméletét, és egy nőt kórházba kellett szállítani a horror harmadik epizódjáról. Ilyen és ehhez hasonló hírek jelentek meg sorra a Fűrész 3. világpremierjét követően, saját tapasztalat alapján ehhez csak annyit tehetek hozzá: nem csodálkozom! Anno a boldog és békés hetvenes években Spielberg Cápa című alapvetésénél még sokan gyanakodtak okkal-ok nélkül marketingfogásra, amikor arról szóltak a pletykák, hogy egy terhes nő megszült, stb., stb. Egy horrorfilm ha más nem, hát borzasztó legyen, így aki nem bírja a borzalmakat, az ne üljön be rá, illetve, ha valakire olyan hatással bír a film, hogy mentőt kell hozzá hívni, akkor az jó horrorfilm lehet. A Cápát a napokban láttam sokadjára, szinte bársonyosan simogatta érzékeimet a szélesen vicsorgó gigafogsor, ettől a filmtől (a Fűrész 3.-tól) viszont én is kis híján rosszul lettem. Beteg egy film.
Cinikusabb olvasó persze rögtön vághatja, ez is a rafinált marketingstratégia része, erre joggal következtethetünk az első két rész alapján felvezetett, az átlagnál csavarosabb cselekményvezetésből, hogy csavaros film rafinált reklámmal az igazi kasza, de ad egy: nem vagyok ilyen rafinált, ad kettő: túl sokat kérek ilyen feladatokért. Semmi ilyesmi nincs ez alkalommal, valóban beteg egy film ez...
És bizony nagy kasza. Az első két rész amerikai, de majdhogynem még magyar relációban is fillérekből készült, ehhez képest dollár-százmilliókban mérhető bevételt hozott, ennek köszönhetően két év alatt három folytatás (!) készült el, az Elm utcabéli Freddy Krueger melletti legkarakteresebb és legfirkásabb sorozatgyilkos történetéből. (Na jó, vegyük ide még Hannibal Lectert is...:) Más példákból leszűrt tapasztalatok szerint a sorozatok egyre magasabb sorozatszám mellett egyre gyengébb minőséget produkálnak, most nem így van. A két előzmény hatalmas bevételéből telt a harmadik rész kicsicsázására, ez azonban egy egészen expresszív, villanásokból, árnyakból, gyors kameramozgásokból és olykor tizedmásodpercnyi snittekből álló képi világot, egy komoly pszichiátriai ápolásra szoruló pszichopata lázálmait idéző látvány- és hangzásvilágot jelent. Önmagukat széttépő emberek, mint az a nő Salvador Dali: A háború apoteózisa című festményén, ördögi időzítőszerkezetek merítik az áldozat kezét a maró savba, egy hűtőterembe láncolt meztelen nőt vízzel locsolnak addig, míg elevenen megmerevedik a ráfagyott víz alatt. Ez nem spoiler, akinek az, inkább nézesse meg magát. Azért írom le mindezt, hogy készüljön fel mindenki, mire számíthat. Mert való igaz, beteg egy film, de nem mondanám azt, hogy nem méltó a megtekintésre. A kínzások és kivégzések a középkori inkvizíció retteneteit idézik, valami furcsa, lepukkant sci-fi környezetben. A Fűrész 3. nem zé-kategóriás horrorokra hasonlít, hanem inkább egy szürrealista Vészhelyzetbe oltott Taxidermia, Lars von Trier rendezésében. Elképesztően szadista erőszakorgia, de annyira beteges, annyira perverz, hogy már szinte szép.
Gyakorlatilag ugyanaz a stáb készítette e filmet is, így a három rész töretlen ívet ír le a gyártási költségek nagyfokú különbözősége ellenére is, mind látványában, mind a színészi játék színvonalában, mind a cselekményszövésében. Nem egyszerű megérteni a történetet, amely telis-tele van időben visszaugráló flashbackekkel, sőt, flashbacken belüli flashbackekkel, azonban nem lehetetlen. Csak oda kell figyelni, így e film megtekintése kizárja a bámulás közbeni nasizást, szörcsögést, mert míg a zacskót, vagy a poharat keressük, könnyen lemaradhatunk egy csavaról, aztán meg bután kérdezgethetjük, hogy most miiii vaaaan? Szóval, nem egyszerű film ez, nem tömegfilm, és főleg: nem normális film. Mégis, a horror-bubusokon, gruftikon és kriptalakókon kívül megtekintésre ajánlom a Fűrész 3-at (az 1 és 2 nélkül is megáll a lábán) kellően elszánt, erős idegzetű igényesebb nézőknek is, akik kíváncsiak a filmművészet peremvidékein játszódó sötét dolgokra is.
