Az Örökmozgó decemberben bemutatott egy tíz évvel ezelőtt készült orosz filmszatírát. A rendező Nyikolaj Dosztal hatodik játékfilmjét méltán emlegethetjük majd a hajdani Mihalkov oroszosan édes-bús filmjei (Öt este, Etűdök gépzongorára) mellett. A történet valamelyik elsüllyedt orosz kisvárosban játszódik, s főszereplője Kolja, a kisvárosi vagány. Lenni vagy nem lenni, itt lenni vagy máshol? Az itt lakók szerint máshol biztosan jobb.
Az időjárás lehetséges fordulatainak hosszas, arisztokratikus elemzése egész más fogadtatásra talál Angliában, ahol udvariassági szertartásként, a világról való elmélkedésként hat, és egy lepattant orosz lakótelepen, ahol annak hallatára az emberek unottan fordítanak hátat, hiszen tudják, hogy a világnak e sötét fenekéből, ha süt, ha fúj nincs menekvés. Kolja mégis efféle jósolgatásokkal próbálkozik, mikor egy nihilben ázó vasárnap délután elindul, hogy némi boldogulás után nézzen. Tele van energiával, szinte repked, de nem lel befogadóra. Csupa passzív, begubózott emberrel találkozik. Mindent megpróbál, hogy egy kis életet leheljen barátaiba, valami kis lelkesedést, szeretetet, de azok csak unottan bámulnak rá, s annyi figyelmet szentelnek rá, mint egy repkedő légyre. Így hát kénytelen előhozakodni valami igazi nagy eseménynek ható történettel. Például, hogy holnap vagy talán már ma hosszú útra indul. A Távol Keletre költözik, egy barátjához... És ráharapnak. Számára is váratlanul azonnal nyüzsögni kezdenek körülötte, mint valami ritka, régen látott eledelt nézegetik csillogó tekintettel. Előkészítik utazását, pillanatok alatt eladják mindenét (igaz, nincs sok belőle), kicsípik magukat, s nagy ünnepséget csapnak, elbúcsúztatják barátnőjétől s felültetik a buszra.
Kolja elutazásának híre barátaira narkotikumként hat. Média dramaturgia. Az esemény (már ha létezik ilyesmi a nagy utazáson, a halálon kívül), mely megcáfolja tér és idő mozdulatlanságát, figyelemre méltó. Sőt szórakoztató. Egy efféle kis szórakozásért túl adnak Kolján, aztán mikor elmegy még sokáig mesélik könnyes szemmel: volt nekünk egy Koljánk... S a fiú elutazik. Akár egy westernhős, megteszi helyettük, amit ők sosem mertek megtenni, s úgy érzik, mintha kicsit ők is megtették volna. De ez mind csak illúzió. Álom-hab, felhő-menyország.
