A vhs-korszak sztárja már 58 éves, de nem aggódik amiatt, hogy már nem megy neki olyan jól a spárgázva bunyózás, inkább jól kineveti magát és az egész akciófilmes műfajt. Pilotkritika: Jean-Claude Van Jonson.
Van Damme filmjeit gyerekkorom óta imádom, így természetesen nagyon vártam már a mozgóképes szórakoztatóiparba fejest ugró Amazonnal közös, új sorozatának pilotját. A Jean-Claude Van Johnson pár nappal ezelőtt megjelent trailerei nagyon viccesek voltak, és szerencsére a félórás pilotban sem csalódtam: végigvigyorogtam az egészet és alig várom a teljes évadot!
Van Damme ugyanis az újabb és újabb oldszkúl stílusú mozifilmmel haknizó cimboráitól, Schwarzeneggertől, Stallonétól vagy Bruce Willistől eltérően egy percig sem akar úgy csinálni, mintha még mindig 1996-ot írnánk, és ő egy ereje teljében lévő akciósztár lenne, sőt! Kiváló humorérzékkel neveti ki saját magát és a korábbi filmjeit. Például hogy 58 évesen már nem megy neki olyan jól a védjegyévé vált spárgázva bunyózás, így nem ő üti tökön az ellenfelét, hanem a gonosz martalóc csapja pofán gyerekkorunk egyik nagy kedvencét!
Van Damme tehát zseniálisan alakítja saját magát, a levitézlett, dúsgazdag akciósztárt. Akinek a luxusvilláját a saját mozifilmes plakátjai díszítik, minden kence JCVD márkájú a fürdőszobájában, ahol kókuszvíz folyik a csapból, és egymásnak adják a kilinscet a bombanők. Csakhogy a hősünk még egy ilyen szuper kéróban unatkozik, mert a B-filmes piacról való nyugdíjba vonulásával egyúttal a fő foglalkozását is abba kellett hagynia: nem végezhet veszélyes, de jól fizető bérgyilkosmelókat a mindenféle egzotikus helyeken (lásd: Bangkok, Bulgária, stb.) felvett akciófilmek forgatási szüneteiben.
Igen, Van Damme ezzel a vicces metapoénnal ismeri el, hogy a vhs-korszakban körberajongott, de valójában elég butácska akciófilmjei miért voltak olyanok, amilyenek: ebben az olvasatban nem is a film volt a lényeg, hanem akit a forgatás alatt el kellett tennie láb alól. A sorozat pilotepizódjában JCVD újabb filmforgatása természetesen egy újabb titkos bevetést jelent, és ez nagyon-nagyon szomorú hír a bolgár rosszfiúknak, akik látványos köríves rúgásokat kapnak az arcukba, miközben tipikus James Bond-gonoszként robotolnak egy erőműféleségben.
Ráadásul Van Damme nemcsak a Bond-, Bourne- és Mission Impossible-filmeket parodizálja fergetegesen, hanem a saját életművével is kegyetlenül poénkodik, ha kell (nagy kedvencem a téridő-kontiinumos Időzsaru-kikacsintás). De beszól az olyan megélhetési filmessé züllött, minden szirszart elvállaló kollégáinak is, mint John Travolta vagy Bruce Willis, sőt, ekézi egy kicsit a mindenből remake-et gyártó hollywoodi producereket is egy olyan filmmel, amiben Tom Sawyer egy szalmakalapos akcióhős, Huckleberry Finn pedig egy bögyös szőke csaj - miközben persze ő maga is részese a remake- és folytatásontó gépezetnek és a régi sikerek újramelegítésének az új Kickboxerrel. Aki szerette a '90-es évek Van Damme-filmjeit, az a Jean-Claude Van Johnsont is imádni fogja. Már csak az a kérdés, van-e annyi JCVD-rajongó, akik miatt az Amazon leforgat ebből az önironikus, maratoni kikacsintáscunamiból egy teljes évadot.
