Javier Ruiz Caldera nevével nem sokszor találkozhattunk eddig, de ha az alkotó továbbra is hasonló filmeket készít feltehetően a nagyobb közönség is megismeri majd. No nem a minőségi munka miatt, hanem mert Caldera harmadik filmje is kommersz műfaji film, abból is a legkommerszebb: romantikus vígjáték.
Előző két filmjében szintén könnyed műfajokat választott, de nem csak a stílust másolta, hanem gyakran az amerikai horror, tini-horror, horror-paródia tematikáját is. Hozzáadott egy csipet spanyol virtust és komolyan elhitte, hogy a filmművészetnek egy Spanish Movie (2009), és egy Ghost Graduation (2012) után szüksége lesz Hárommal több esküvőre is.
Ezúttal a főhős egy okosnak feltüntetett, ám szociálisan tökéletesen analfabéta biológusnő. Ruth (Inma Cuesta) egy csapat nősténnyel dolgozik együtt egy laborban, ahol ő talán a kísérleti homároknál is feleslegesebb szerepet tölt be. A film felütése egyből kijelöli az utat, hiszen egy obszcén szakítós jelenet után, kétségünk sem férhet hozzá, hogy Betty, akarom mondani Ruth a „csúnya” lány szerelmi életének totális összeomlásáról lesz majd szó. A nagyobb baj, hogy nem csak Ruth élete indul meg a lejtőn, hanem vele együtt a színvonal is. A forgatókönyvírók fáradhatatlanul gyűjtötték össze a rosszul sikerült amerikai vígjátékok összes pocsék gegjét, és tuszkolták bele, ebbe a tökéletesen elpazarolt 94 percbe. Sajnálom a vágót, akinek ezt a filmet újra és újra végig kellett néznie, és sajnálom azokat a nézőket is, akik óvatlanul jegyet vesznek majd rá.
A felhőtlen szórakozás ígéretének reményében foglaltam helyet jómagam is a mozi sötétjében nem sejtve, hogy 10 perc múlva nem csak a székem lesz kényelmetlen, de az élet is. A film egyfajta esküvői roadmovie, ahol hősnőnk az exek meghívásainak eleget téve egymás után három katasztrofális esküvőn is részt vesz. Útitársa Dani (Martin Rivas) a gyakornok, akivel az első alkalommal lefekszik, de csak a film végére jön rá, hogy szerelmes belé. Danit nem képes elrettenteni Ruth egyetlen meggondolatlan cselekedete sem, noha akad közte jó pár gyomorforgató is. A párocska természetesen egymásra talál, mi pedig visszatérhetünk a testünkbe, hogy a lehető leghamarabb elhagyjuk a termet.
A film arcpirítóan debil viccekkel próbál egy szerelmesnek alig nevezhető filmet lenyomni a torkunkon, és ezért képes feladni a kauzalitást, a jó modort, a színészi játékot, az eredetiséget, a romantikát, és a legfájdalmasabb, hogy a humort is. Milyen romantikus vígjáték az, amin nem tudunk nevetni, és nem tudunk sírni sem? Olyan, amit a legjobb lesz hamar elfelejteni! Vagy, hogy stílusos legyek a film betétdalából is indézhetnék: „Can’t you see it in my eyes/ This might be our last goodbye”
