Hála a bulvársajtó áldásos tevékenységének, Guy Ritchie mint Madonna újdonsült férje, és idősebbik gyerekének apja vonult be a köztudatba. Pedig Ritchie családi állapotánál jóval inkább szót érdemelnének filmjei: első rendezése, a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső angol mozi létére az Államokban is meglepően nagy sikert aratott, s mára igazi kultuszfilmmé vált. Tom Cruise gyorsan le is csapott az újrafilmesítés jogaira, ezáltal elég pénzt biztosítva Ritchie-nek egy következő produkció létrehozásához. Ő pedig ahelyett, hogy valamilyen gigantikus költségvetésű, egynyári hollywoodi kommersz elkészítésével ásta volna el magát, visszatért Angliába, hogy leforgassa a Blöff-öt.
A film története egy gyémánt körül bonyolódik: egy profi tolvaj (Benicio Del Toro) sikerrel járt legutóbbi ékszerrablása során, és már éppen szállítaná áruját főnökéhez (Dennis Farina)New York-ba. Útközben még akad egy kis elintéznivalója - s ez lesz a veszte. Összeakad Borisszal (Rade Sherbedgia), aki ráveszi egy illegális bokszmeccs-fogadásra. Természetesen Borisz csak és kizárólag a gyémántra utazik...
A film egyetlen megasztárja Brad Pitt, aki lemondott megszokott gázsijáról, és ő maga kereste fel Ritchie-t, hogy szerepelhessen következő filmjében. Pitt kiállta a próbát, s hamar kiderül: akármilyen abszurdnak is hangzik, a cigány bokszoló mellékszerepére tökéletes választás volt. Ugyanez elmondható összes, jobbára ismeretlen kollégájáról is.
Bár a fordulatokkal teli Blöff-ben minden a helyén van, mégsem durrant akkorát, mint a Ravasz, az Agy... Ritchie nem volt képes megújulni - önmagát ismétli, de így, másodjára még csöppet sem unalmas. Azért reméljük, legközelebb már valamivel ötletgazdagabb lesz, mert nem lenne túl jó, ha Woody Allen módjára évről-évre ugyanazt kéne tőle látnunk.
