Tipikus negatív karriertörténet. Hogyan lesz a becsületes, ám törekvő senkiből, becstelen nagymenő senki? Mintha nem is történne semmi. Cseppet átalakul az ember, s csak a végén veszi észre, hogy pont azt veszítette el, amit leginkább nem szeretett volna.
George Jung (Johnny Depp) a víz- gáz- és fűtésszerelés elől menekül Kaliforniába, ahol előbb csak belekóstol a fűbe, majd barátja ötletére (zsebpénzüket kiegészítendő) belevágnak a terjesztésbe is. A környék homokos főfodrásza az ellátó, s vele karöltve az üzlet hamar virágzásnak indul, mint minden azokban a hatvanas esztendőkben. George-ból menő fickó lesz, a vidéki gyerek városi vagánnyá cseperedik. Ám beütnek a bajok: kedvese (Franka Potente) betegsége és halála; lebukása néhány zsáknyi anyaggal, s a kikerülhetetlen börtön. Ám a lesittelt marihuána-tudor kokain-doktorként szabadul. Alig telik el néhány hét, máris Kolumbiában találja magát, s ő lesz az egyik kokainbáró amerikai területi képviselője. A kokain pedig fogy. George pedig egyre gazdagabb lesz. Társával már nem tudnak helyet szorítani lakásukban a pénznek. A vagyon mellett új szerelemre is talál: egy macskaszemű kolumbiai lányra (Penélopé Cruz), akit feleségül is vesz. S a kokain még mindig fogy, de a dicsőség nem tart örökké. Hiába születik gyermeke, hiába próbál "normális" életet élni: a hamis barátok és a nagyravágyás ördögi köréből nem lehet kiszállni?
A film valós történet alapján készült, s a végén, néhány pillanatra szembe is nézhetünk az igazi Junggal, aki 2015-ig egy amerikai börtön vendégszeretetét élvezi. Johnny Depp, a férfi filmbéli alakítója sokszínű színészi játékával hihetően adja az egymástól gyökeresen eltérő élethelyzetekben megjelenő férfi alakját. A csapongó, helyét kereső, érzékeny és tehetséges ember megformálásában megcsillogtathatta rég nem látott képességeit. Ebben partnerei is egyenrangú társként jelennek meg mellette, különösen az apját alakító Ray Liottával való párosa (amely végigkíséri az egész filmet) emlékezetes.
A film a személyes sors és a drog kis kultúrtörténeti szeletkéje mellett az ábrázolt korról is hű képet ad. Ted Demme rendező alkotótársaival páratlanul erős módon ábrázolja a hetvenes évek partikban és gyors karrierekben bővelkedő, kokainnal és fűvel átitatott világát. A film fakó pasztellszínei a korszakból megszokott látványt nyújtják, s ez a remek kosztümökkel kiegészülve végig azt az érzetet kelti mintha a valóságot látnánk. Nincsenek felesleges képváltások: az időnként feltűnő pergőbb képsorok is inkább a történetet értelmezik, felesleges és hosszú jelenetektől szabadítanak meg. Hiszen sok filmet láthattunk már e "nagy időkről", ám kevés volt, amely a felszínességen és látványos külsőségeken túlemelkedve igazi embereket tudott láttatni: ez a manír-mentesség pedig nagy erénye George történetének.
S valószínűleg ez fog csalódást okozni annak, aki egy betépős-bulizós filmet szeretne megnézni. Mert ez nem az. Van betépés. Van buli. De van történet, sőt akár azt is le merem írni: némi gondolatiság is. Aki mindezeket szereti együtt, az bátran üljön be a moziba.
