Képregény. Izmos fiú, (pletykás) csaj. Profi csapat, sok pénz. Emészthető sztori és két James Bond-film a rendező mögött. Nem rossz kombináció ez, de "Oa bolygó" és "halhatatlan Őrzők" nélkül eltűnne a sablonmozik mély, és egyre mélyülő süllyesztőjében. Így, hogy erős benne a sci-fi vonal és még 3D is, menthető. De egy Avatar-kék festék simán lemosná a vászonról - ezt is.
"Ha el tudod képzelni, elérheted. Ha meg tudod álmodni, valóra válthatod." Hány emlékkönyvet vagy blog-fejlécet díszít ez az idézet? Ha ötvözzük a színpszichológiával, kész a Zöld Lámpás-recept.
Nem bírod a magenta telefonfülkék rikító kagylóit vagy a hatásvadász zenékkel átszőtt festékreklámokat? Akkor nem hat rád az a teória sem, hogy a színekkel márpedig hatni lehet.
Olyannyira, hogy olykor többet számítanak, mint a jellemvonásaink, a családi konvenciók vagy az érzelmek együttvéve. Ha lámpás-zöld vagy (azaz zöld lámpás színű a ruhád), akkor akarni fogsz és mindent elérhetsz. (És ezt sem rendszer, sem egyén nem vitathatja, maximum te magad nem hiszel benne.) Hal Jordan (Ryan Reynolds) is ilyen kiválasztott, aki része lesz a 3600 szektort felügyelő intergalaktikus rendőrségnek, hogy mindenkit megvédjen a gonosz Parallaxtól, és annak földi képviselőjétől, aki a gyerekkori cimbora, Hector (Peter Sarsgaard) bőrébe bújva fenyeget.
A bánatos kutyaszem-mimikán edződött Reynolds (Buliszervíz, Mindenképpen talán, Nász-ajánlat – csakhogy a nagyon kutyaszemeseket soroljam) csakugyan nem tűnik meggyőzöttnek, amikor harcossá animálják. Ő sokkal szívesebben lubickolna az elismert berepülőpilóta sikereiben; főleg azért, mert Hal Jordan emberből van, és főleg azért, mert ezt senki sem rója föl neki.
Ez a legerősebb vezérfonal az egész képregény-adaptációban a látványos jóharcos-gonoszszörny küzdelem dacára is: teljesen hétköznapi, sőt, magától értetődő kérdést vág az arcunkba: miért nem elég az, ha ember vagy? És bár nagyon-nagyon lelombozó a közhelyes "emberek vagyunk és hibázunk" fordulat Jordan (Reynolds) szájából, amikor az Oa bolygón a semmibe kiált; mégis ez a kijelentés az egyetlen, amivel kevésbé explicit módon, kevesebb zöld színnel érdemes volna kezdeni valamit.
Mert nagyon kell az animáció és a fantasztikum, csak azt az Avatar óta nem lehet felülmúlni, Superman vitatható inkognítója pedig eléggé lerágott csont ebben a műfajban, főleg, ha ez éppen a megmentett szerelem, Carol (Blake Lively) száján csúszik ki: "Gondolod, hogy ha nem látom a fél arcodat, nem ismerlek fel?" Sok pluszpont jár azért, hogy van ebben egy nagy adag önirónia is, ami Reynolds arcjátékában minduntalan kiütközik, de félek, hogy ez olykor csak izzadtságszagú színészi fél-megoldás, amit a számítógépes varázslat sem nyom el.
Még akkor sem, ha a greenbox nagyon zöld, és a zöld az akarat színe.
7/10pont
