Türelmetlenség és döbbenet. Hitler titkárnőjének visszaemlékezése dreyeri látószögben, közel sem kíméletlenül. Magyarázat és feloldozás a fiatalság ostobaságaiért.
Hosszasan gondolkodtam, mi lenne a megfelelő kifejezés a film jellemzésére. Megdöbbentő - gondoltam. Egyéb nem is jutott eszembe, döbbenten néztem a dreyer-i Johannát idéző képsorokat, és nem fért a fejembe, miként fogadhatnám el a fiatalságot, naivságot és az őszinte lelkesedést érvként vagy okként a tökéletes vakság, hiszékenység és ostobaság elfogadásához.
Nem tudom elfogadni.
Fiatal vagyok és naiv, feltehetően - vagy egyértelműen - még keveset megélt, de nehezen tudom elképzelni, hogy a felsorolt jellemzők mentségül szolgáljanak bármilyen diktatórikus rendszer, ebben az esetben Hitler önkényének kiszolgálásához.
Úgy hiszem, hogy a rendező, a nénikét bármi nemű felelősségre vonás nélkül, a felsorolt tulajdonságokon keresztül próbálta meg bemutatni, és talán értelmezni, magyarázni a szolgalélek cselekedeteit. Ezeknek nem lenne szabad érveknek lenniük? ilyen esetben nem.
A szépen megőszült néni egyebet sem tesz, mint fiatalságára hivatkozva menti a menthetőt, vagyis jelenét, vélt és valós igazságait, és talán unokái jövőjét.
Minden tiszteletem az időseké, a békességben megöregedetteké. Mégis... ki hogyan öregszik meg?... Miért nem lelem ebben az asszonyban a bölcsesség legapróbb szikráját sem? Sok mindent megélt és lásd, túlélt? Félelmet érzek és önigazolási - önfeloldozási vágyat vagy kényszert - ha van értelme, létjoga a szónak.
Sok perces gyötrelem és türelmetlenség, mégis ajánlom mindenkinek, legyen ez az emlékezés egy sajátos formája, és tanulság mindenki számára.
Gimnáziumi osztályok, hajrá!
