Lesznek, akik támadni fogják a Fifti-fiftit felszabadult humora okán, de ettől még kétségtelen tény marad, hogy a rákbetegséggel küzdő betegek és családjaik életerejét az általam "Ríkasd meg magad!"-hozzáállásnak nevezett rendezői attitűddel lehetetlen hitelesen érzékeltetni. Jonathan Levine dramedy-je pontosan e téren számít rendkívülinek: a kórral szembeni küzdelem mellett a főhős egyéb (pár)kapcsolati problémái is terítékre kerülnek a filmben, meglepő őszinteséggel sugallva az életigenlés fontosságát, s egyúttal a megadatott életidő maximális kihasználását.
A rákos megbetegedések kínkeserves témája veszélyes terep a filmesek számára. Olybá tűnik, hogy az ömlengés mocsarának elkerüléséhez minimum egy olyan rendezőre van szükség, aki a legkuszább emberi viszonyokat is magabiztosan a kezében tudja tartani, lásd Chris Colombus kellemes találkozását az Édesek és mostohákkal, de a formabontó cselekményszövés is megoldást jelenthet. Bár Jonathan Levine nem jut el olyan drasztikus húzásig, mint a betegsége folytán amfetamingyártóvá avanzsáló kémiatanár esete a Totál szívás című sorozatban, a Fifti-fifti mindkét körülménynek megfelel. Mivel a rendező a (pár)kapcsolati konfliktusokat és a pusztító kórt közel egyenrangú problémakörként kezeli, filmjével fellazíthatja a rák mindennapos életet zsibbasztó megítélését.
A nemcsak rendezett életet, hanem egészséges életmódot is folytató Adam egy napon váratlanul szembesül a ténnyel, hogy a rák egyik legkülönlegesebb fajtája támadta meg szervezetét. Hagyján , hogy a fiatal rádiósszerkesztőnek a címadó fifti-fifti túlélési esélyekkel kell felvennie a betegséggel szembeni harcot, de még az őt és környezetét megbénító konfliktusokkal is meg kell birkóznia.
A szexuális indíttatású párkapcsolati problémakörök iránt komoly érdeklődést mutató Jonathan Levine rendező nemcsak a hangulatteremtéshez ért, de a patikamérlegek pontosságához hasonlítható arányérzékkel is rendelkezik. Miközben a Majd meghalnak Mandy Lane-ért szerkezetét egyenesen egy szexuális aktus menetéhez igazította, a final girl kisugárzásának misztikussá tételével nem várt vonzerőt is kölcsönzött kevésbé ismert slasherének. A The Wackness című dramedyből pedig úgy kerekített ízig-vérig neurotikus New York-filmet, hogy a gyógyírt biztosító pszichológus illetve drogdíler figurák szexuális vágyálmait is hitelessé varázsolta.
Ha nem is annyira szembetűnő a Fifti-fifti esetében, de a szex témaköréről ezúttal sem mond le a rendező. Az éretlen legjobb barát papírízű és fűszagú alakja (Seth Rogen) mellett éppen a párkeresési folyamat sugározta életenergia ellenpontozza a kemoterápia sorvasztó hatását. Míg a halálfélelemmel egyenesen arányosan terebélyesedő kezelések a megható pillanatokat kínálják fel, addig a meglepetéseket Adam nőtársasága szolgáltatja. A csupaszív srác érzelmi viharát elhidegült kedvese és egy csacska pszichológusgyakornok generálja, s közben még az Alzheimer-kóros férjét ápoló édesanya kommunikációéhsége is napirendre kerül.
A saját traumáját papírra vető Will Reiser forgatókönyvéből árad az életszag, amely nemcsak a kifogástalanul időzített poénoknak, hanem az egytől-egyig kidolgozott karaktereket maximális odaadással megformáló színészcsapatnak is köszönhető. Az 500 nap nyárhoz hasonlóan Joseph Gordon-Levitt a személyiségéből áradó humánumot használja fel az álmai megvalósítására hívatott jófiú eljátszásához. Bryce Dallas Howard pedig A segítség után idén már másodszor remekel egy gátlástalan nőalak szerepében. Anna Kendrick jeleneteinek drámai töltete elhanyagolható, őszinte szeleburdiságába azonban bele lehet szeretni, ahogy Anjelica Huston áldozatkész anyafigurája is visszasírásra érdemes.
A Fifti-fifti heti riválisához, az Életrevalókhoz hasonlóan remek időzítéssel került karácsonykor a hazai mozikba. S az ünnepi érzékenység kapcsán éppúgy felfigyelhetünk a filmet mozgató családi illetve baráti összetartásra, ahogy egy bíztató életvezetési tanácsra is, amelynek keretében a dramedy elsődleges "Az élet megy tovább!" üzenete maga alá gyűri a legkülönbözőbb gyógyszerkutatók számára is sérthetetlen kórt.
