Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendező - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstől lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Első kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életéről dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman című regényéből készült.
Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos. Skandináviából menekülve egy kis olasz faluban húzódik meg, s várja a következő küldetést. Nem sokat beszél, és semmit sem árul el magáról, csak annyit tudunk, hogy amerikai, de az nagyon... A faluban csak L'Americanónak nevezik, a kávézóban Americanót kér, és a háttérben többször is felcsendül az "Americano, Americano" című sláger... Diszkrét úriember, aki ért a fegyverek és a nők nyelvén. Bár tudja, nem bízhat senkiben...
Olyan ő, mint egy magányos szamuráj, ki a megbékélés, a megtisztulás útján jár. A film közben csendesen hemzseg a vaskos szimbólumoktól. Ugyanakkor nehéz műfajba sorolni: Bourne-rejtély-szerű alaptörténet az Erőszakik szomorkás hangulatában (de a humora nélkül), a Szellemíró ütemében, és Alain Delon szamurájának klasszikus krimikarakterével, érzékletes, fényképszerű beállításokkal. Izgalmas arany, piros fényekkel - épp az unalom határán (belül). Túl kicentizett összetevők és hiányzó természetesség. A mozi után a történet helyett csak a színek és a fények maradnak meg; de mit ér egy krimi az esztétikum fogságában?
