Nem az, amelyikre elsőre gondolnál.
Kevesen vitatnák, hogy Al Pacino minden idők egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta A keresztapában, illetve a folytatásában, mégis csak egyetlen komoly díjat kapott érte: a Bafta-díjat a második részért, de azt is megosztva a Kánikulai délutánnal.
Később aztán volt alkalma megszokni, hogy üres kézzel távozik az Oscar-gáláról, hiszen csak a nyolcadik jelölését válthatta szoborra, amikor 1992-ben A nő illatáért végre elnyerte a díjat. Utólag persze aligha bánja a mellőzését, hiszen mindettől függetlenül A keresztapa szupersztárstátuszba katapultálta.
Coppola klasszikusában a család új fejeként egy bűnbirodalmat felügyel, miközben egyre többen törnek a trónjára, leginkább a saját vérvonalán belülről. Az a jelenet, amikor közli Fredóval, hogy végig tisztában volt az árulásával, felejthetetlen, de nem ez volt Pacino kedvenc pillanata.
A Playboynak adott interjújában elmondta, hogy a testvérek közötti korábbi interakció a kedvence, még ha meg is van győződve arról, hogy a nézők többségének ez a momentum fel se tűnt.
Ebben a pillanatban már ott volt a közelgő vihar árnyéka, Pacino pedig élvezte, hogy érzékeltetheti a helyzet komplexitását anélkül, hogy teljesen ki kellene terítenie a lapjait.
És abban a momentumban látod, hogy Michael rájön, hogy a bátyja elárulta őt. Ez a kedvenc pillanatom, de nagyon árnyalt."
via: Far Out Magazine
