Van egy hely Kaliforniában, ahol kedvező áramlások esetén a téli viharok óceánról érkező hullámai különösen magasra tornyosulhatnak. Ezek az óriási hullámok sokáig a helyi szörfösök titkai voltak – aztán 1990-ben egy fotóval címlapra kerültek, és onnantól a sportág élvezőinek egyik legfelkapottab helyszínévé vált. A hely – és az itt keletkező hullámóriások neve – Mavericks, a film pedig az utolsó ártatlan pillanatokban játszódik, mielőtt felkapottá vált.
A Chasing Mavericks valós történeten alapul: a fiatalon, 22 évesen elhunyt szörflegenda, Jay Moriarty (Jonny Weston) mindössze 16 éves volt, amikor a gigantikus vízhegyeket meglovagolta – és ez meglehetős médiafigyelmet váltott ki akkoriban. Abban a korban, amikor a kaliforniai átlagtinédzsereknek a csajokon, a drogokon meg egymás szívatásán jár az esze, vagy jobbik esetben életük megalapozására készülnek és vadul tanulnak, ő egy nála sokkal tapasztaltabbaknak is az életébe kerülő sportteljesítményre vállalkozott – nem csoda, hogy a szörfösök számára ikonná vált, és ma is neveznek el róla versenyeket. Természetesen egyedül nem lett volna esélye túlélni a gyilkos, olykor több mint 20 méter magas hullámokat; Frosty Hesson (Gerard Butler) nevű mentora azonban néhány társával titokban már évek óta vágtázott a hátukon. Jaynek nem volt egyszerű meggyőzni a mogorva szörföst, hogy készítse fel a feladatra; a neheze azonban akkor kezdődik, amikor az rábólint a dologra. Az óceán kíméletlen erejével szemben kell megedzenie a testét, az izmait, a szellemét, a reflexeit és technikáját – végigmegyünk a sportfilmekben szokásos önsanyargatás, a mester által megkövetelt, elsőre érthetetlen engedelmesség összes fázisán.
Egy kicsit talán elvetették a sulykot a film készítői, amikor emellé még a személyes pokol mindenféle bugyraiba is belegyömöszölik szerencsétlen főhőst. Bár végülis nincs kizárva, hogy pont ebben a felkészülési időszakban történt, hogy saját családi problémáinak eszkalálódása is éppen ekkorra esett, miközben a kortársai ellenszenve is ekkor hágott tetőfokára, valamint a szerelmét is ekkor kellett meghódítania az amúgy folyton mosolygó, optimista srácnak – de ez elsőre inkább dramaturgiai fogásnak tűnik. Szerencsétlennek tényleg rengeteget kell szenvednie, hogy elérje végül a célját – és ez persze lehetőséget ad, hogy jó sok tanulság és könnyfakasztó érzelem férjen a két órás filmbe.
Érdekes módon ennek ellenére a film működik. A trailer még inkább cukros nyáltengert ígér, mint valódi, sós óceánt, de szerencsére ez csak részben válik valóra. A még éppen a tűréshatáron belül maradó sziruposságot jól kiegyensúlyozza a vízi élet és a természet erőivel való küzdelem, na meg a fantasztikus hullámok látványa.
Gerard Butler és Jonny Weston mellett ugyanis van még egy főszereplője a történetnek: az óceán. A tajtékzó víz, a szikláknak csapódó őserő, a felszínt hasító szörfösök bizony viszik a hátukon a filmet. Nem véletlen, hogy a gyönyörűen fényképezett extrémsportos HD videók népszerűek a neten – a vásznon nézni ilyesmit pedig székbenyűgöző és felemelő érzés egyszerre. A két főhős játéka eltörpül emellett. Nem mintha rosszul játszanának – külön jópont, hogy tényleg szörfölnek mindketten –, de azért ez inkább B-kategóriás film lenne a sokemeletes hullámfalakba temetkező szörfösök és a sziklákon szétporló tajték látványa nélkül.
Tegyük még hozzá, hogy egy kicsivel hosszabb a film a kelleténél (az utolsó pár perc bizony óriási kár volt bele), de ennek ellenére nagyon kellemes meglepetést okozó, szép film a Mavericks – Ahol a hullámok születnek. Nem biztos, hogy mindenkinek való, de aki szereti a tengert, annak nem fog nehezére esni elnézni a hibákat.
Értékelés: 6/10
