Ha valamivel meg lehet botránkoztatni, jogtalan fegyverhasználatra és 8 napon túl gyógyuló sérülések okozására lehet bírni egy Agatha Christie-rajongót: az a francia készítésű Agatha Christie-filmsorozat. Lássuk, mi az ami kiakasztja az Agatha-rajongókat, és mi az, ami miatt tapsikolnak örömükben a sorozat láttán az Agatha-gyűlölők.
Igaz ugyan, hogy a BBC legendás sorozata televíziótörténeti mérföldkő, de hát bármennyire igényes munkáról van szó, hozott anyagból kellett dolgozniuk. Vagyis Agatha könyveiből. A franciák épp ezért alapvető elemeket cseréltek le a krimikben. Miért utáljuk Agathát?
A nyomozók röhejesek: vajon mennyire lehet komolyan venni egy fószert, aki első szám harmadik személyben beszél magáról, és egy öreglányt, aki bután pislog, és úgy néz ki, mintha kizárólag sherry-n élne?
Bűnesetek: mennyire hihető, hogy valakiből úgy lesz világhírű detektív, hogy ahová látogat a nyugdíjas körrel, ott legyilkolásszák egymást az emberek?
Egydimenziós szereplők: Agatha Christie csak annyit tud az emberi pszichéről, amennyi ahhoz szükséges, hogy regényeiben ideig-óráig feszültséget keltsen. Vagyis semmit.
Túlbonyolított gyilkosságok: Agatha először kitalálja a bűnügyet, utána azt, hogy hogyan verje át az olvasót, a többi meg ahogy esik, úgy puffan.
És hiába zseniális a BBC-sorozat, a szereplők nagyobb része úgy néz ki, mintha a Walking Deadból hoztak volna át pár zombit.
Nos, az Agatha-rajongók pedig mindezekért imádják az írónő krimijeit, és ebbe rondított bele franciás tiszteletlenséggel és nyegleséggel a France2 sorozata. Marple-t és Poirot-t csuklóból nyugdíjba küldték, helyettük jött Larosière és a 2. évadban Laurence felügyelő. Külön poén, hogy Laurence felügyelőt az ’50-es évekbe helyezték, csodálatos autókkal és csajokkal körülvéve. No igen, a csajok: BBC-vel ellentétben a francia sorozatból kitiltották a zombi kinézetű hölgyeket...
A nyomozók hivatásos zsaruk, ezért végre van ésszerű indok, hogy mégis mi a fenét lábatlankodnak gyilkossági helyszíneken. Agatha nyakatekert parasztvakításait (értsd: elkövetési mód) pedig szépen kezelésbe vették egy dramaturgiai vasalóval és úthengerrel, így máris hihetőbbek lettek a sztorik.
Persze az Agatha-rajongók szerint így pont a sajátos bukéja veszett el a dolognak. De én hálás vagyok a franciáknak, hogy bevállalták ezt a szentségtörést és tabudöntögetést, és hús-vér alakokkal töltötték fel Agatha egydimenziós világát.
Az Agatha Christie apró gyilkosságai és az Apró gyilkosságok a családban című sorozatot minden pénteken megtekinthetjük a Duna Televízió műsorán.
