Megváltozhat-e egy olyan ember, akinek sivár életében egyedül csak a testiség jelent valamit? Lehet-e egyáltalán értékek nélkül teljes életet élni? Egy olyan hatalmas városban, amilyen New York, valóban elkerülhetetlen lenne, hogy a mindennapok egyhangúságát mindenféle lelki torzulás nélkül átvészeljük? Steve McQueenegy szexfüggő férfi történetén keresztül keresi a választ modern, elidegenedett világunk árnyoldalait bemutató filmjében. A téma azonban egyáltalán nem újkeletű; az amerikai társadalmat már évtizedek óta különösen foglalkoztatja az értékvesztett, elegáns aranyifjak, a yuppie-k életvitele. Irodalmi alkotásokban, filmekben, drámákban és groteszk társadalomkritikákban újra és újra visszaköszönnek ezek a karakterek, többek között Jude Law (Alfie), Christian Bale (Amerikai pszicho) ésEdward Norton (Harcosok klubja) tolmácsolásában.
A szégyentelenMcQueen és a főszerepet alakító Michael Fassbender második közös munkája. Aki látta azÉhség című filmet, az már sejtheti, hogy ezúttal is egy fajsúlyos alkotásra számíthat. A film plakátját övező felfokozott érdeklődés és a korhatár besorolás ellenére azonban nem kell félnünk attól, hogy McQueen az említett mozikat túllicitálva szeretett volna botrányfilmet forgatni. A meztelen jelenetek és a sikamlós téma nem akadálya, hogy gondolatébresztő, megdöbbentő és felkavaró ítéletet mondjon felszínes világunk felett.
A történet főhőse, Brandon Sullivan, a harmincas éveiben járó New York-i férfi, minden tekintetben a mai kor embere: jól fizető állása tökéletesen fedezi elegáns életvitelét, modern lakását, jól szabott öltönyeit. Munka után drága éttermeket, klubokat látogat, s minden este más hölgy társaságát élvezve tér ágyba. A tökéletesnek tűnő életét azonban semmilyen tartalommal nem képes megtölteni. Az intimitás minden fajtájától idegenkedve, napjait szinte teljes egészében szexuális éhsége irányítja: az egymást váltó prostituáltak, az internetről letöltött pornófilmek és a gyakori önkielégítések azonban nem képesek enyhíteni csillapíthatatlan sóvárgását.
Brandon tragédiája, hogy egészen húga, Sissy (Carey Mulligan) felbukkanásáig fel sem merül benne, hogy megszokott életvitele eltér a normálistól. Sissy, a bizonytalan, de tehetséges énekesnő bátyjához hasonlóan sérült lélek, aki a férfival ellentétben igazi emberi kapcsolatokra, szeretetre és törődésre vágyik. A lány nem kívánatos jelenléte Brandont folyamatosan saját ürességére, és a még annál is üresebb szexuális aktusainak hiábavalóságára emlékezteti. Az erős rendezésnek köszönhetően mi magunk is átérezhetjük belső vergődését és vívódását. Az ilyen mélységű lelki ábrázolás – amelyet csak ritkán élhetünk át a moziteremben – azonban nem egyedül a rendező érdeme. Fassbender már többször bizonyította tehetségét, de ahogyan a sérült lelkű szexfüggő szerepe kedvéért mind fizikai, mind lelki értelemben csupaszra vetkőzik, az egészen lenyűgöző. Carey Mulligan (Egy lányról, Gázt!)hasonlóan pazar alakítást nyújt a szeleburdi, öngyilkos hajlamú testvér szerepében, de mégsem rá fogunk emlékezni a filmből.
A yuppie-kultúrával foglalkozó alkotások közül mind képi világában, mind hangulatában kiemelkedő művet azonban – a kritikusok legnagyobb meglepetésére – egyetlen Oscar jelöléssel sem jutalmazták. Ez tény végérvényesen jelzi, hogy a döntnökök felett már jócskán eljárt az idő.
