Tudta, hogy a magyar vízilabda-válogatott robbantotta ki a Tiananmen téren vérbe fojtott, kínai demokratikus mozgalmat? És, hogy ők tették szabaddá Kelet-Timort? A szabadság vihara című kanadai dokumentumfilm ezt és még a balkáni polgárháborúkat is a magyarok nyakába varrja, mert ugyebár a kiszaggatott magyar lobogó ötven éven át lengett ott fent, magasan, és a világ minden népe Nagy Imre nevével az ajkán szaladt meghalni, ha a szabadságról volt szó.
A félreértések és persze a fenyegető levelek elkerülése végett: a magyar szabadságharc nem csak a magyar történelem egyik kiemelkedő pontja, de a világtörténelemben sem csak apró lábjegyzet, viszont a kanadai szerzőpárost kicsit elkapta a lendület, amikor egy csúnyán levert, majd hétvégi telkek, fridzsiderek és olcsó téliszalámi halmok alá temetett forradalmat a világtörténelem egyik fordulópontjának kiáltott ki. Még jó, hogy Irak hősies felszabadításáról nem mi tehetünk.
Az amerikai (ezek szerint észak-amerikai) szentimentalizmus viharait kivéve nagyon jól sikerült másfél óra az 56-os melbourne-i olimpia magyar-szovjet vízilabda-mérkőzését és a forradalmat párhuzamosa bemutató kanadai dokumentumfilm. Ellenben ha esetleg valakit a két producer, Tarantino vagy Lucy Liu vonzana/taszítana, azt gyorsan el kell keserítenem/meg kell nyugtatnom: se büdös budik falára fröccsenő agyvelőcafatok, se katanák, se szexi latexruhák nincsenek a filmben.
Vannak viszont jól artikuláltan, lassan, többször elismételve kimondott tények. Nem csak az ötvenhatos forradalmat ismerhetjük ugyanis meg, de az amerikai nézők kedvéért Magyarország földrajzi elhelyezkedését, világháborús szerencsétlenkedését és kommunizmusba süllyedését is összefoglalják, sőt azt is megtudhatjuk, hogy mi az a vízilabda, kik játsszák és mégis miért.
Ez lehet, hogy elsőre kicsit szájbarágósan hangzik, de gondoljunk csak az általános iskolásokra, akik végre kaptak egy végignézhető oktatófilmet, és egyébként is tegye fel a kezét, aki percre pontosan ismeri az október 24-i eseményeket is, emellett tudja, hogy hány perces egy vízilabda negyed. Ha most valaki nagyon nyújtózkodik, akkor gyorsan fejből sorolja fel az 1956-os magyar- és szovjet válogatott kerettagjait. Na, ugye.
A középiskolai- és sportfőiskolás anyag összefoglalása éppen ezért nem árt a filmnek, ráadásul A szabadság vihara a filmszemle sötétjében is kínos, könyvespolc előtt beszélő fejekkel operáló magyar dokumentumfilmekhez képest igazán könnyen végigülhető, már-már látványos darab. Én például alig mocorogtam a székben.
