18 éves, vak kritikusunk is lelkes: Spock végre érzelmesebb, és más új lehetőségek is nyíltak a kronológia megkavarásával.
Kábé háromhavonta járok moziba, de ha valaki ajánl egy filmet, és van kivel megnézni, bármikor elmegyek, mert a mozinak van egy hangulata, amit nem lehet leutánozni egy otthoni tévézéssel. Minden valóságszerűbb, olyanok a hangok, mintha minden körülöttem történne, és én épp ott lennék.
A Star Trekkel egyébként először tízéves koromban kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor egy epizódot láttam a Voyager-sorozatból. Most már megvan az egész Voyager és a Deep space nine is, néha még éjszaka is néztem a részeket, hihetetlen gyorsan elfogytak, pedig mindkettő hét évados. A The next generationból is láttam párat, de az nem jött be annyira, mert nem eléggé izgalmas, és kicsit még kezdetleges.
A lényeg, hogy biztos vagyok benne, hogy az új Star Trek az eddigi legjobb a mozifilmek közül. Figyeltek a hanghatásokra, a történet egy percre sem állt le és ami a legfontosabb: az animációk nagyon jól ki vannak dolgozva. Legalábbis biztos vagyok benne, hogy ki vannak dolgozva, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy amelyik filmben már arra is tudnak figyelni, hogy a hangok valóságszerűek legyenek, akkor az animációk, effektek is nagyon jók.
Ha valamit nem értek film közben, mindig meg szoktam kérdezni attól, akivel épp megyek, a bonyolultabb filmeknél már gondot szokott okozni, ha túl sok a szereplő, vagy túl sok szálon fut a történet. Szerencsére ennél nem volt semmi ilyen problémám, egyszerűen követhető volt minden.
A szereplőket annyira nem szoktam elképzelni, nekem körülbelül elég az, ha a fajok sajátosságait ismerem, meg hát inkább a belső tulajdonságok fontosabbak, meg amiket mondanak. Ezt a világot úgy képzeltem el, hogy szinte mindenhol gépek vannak, az emberek ruhái nem sokat változtak a mai világhoz képest. Az űrhajók gondolom nagyon gyorsak, és elég sokszintesek lehetnek, hogy minden elférjen. Egyszer Áron barátom mondta, hogy pontosan milyen kívülről az Enterprise, de ezeket hamar elfelejtem.
A mostani film szereplői nagyon szimpatikusak voltak, nagyon jó húzás volt, hogy Spock csak félig vulkáni, így szemléltethették a belső küzdelmeit. Meg ott volt a többi megszokott Star Trek-figura: egy gonosz, aki valamilyen sérelem miatt halálos bosszút áll, és inkább kockáztatja az idővonal megbontását, pedig könnyen helyrehozhatná a katasztrófát, csak nem képes összefogni másokkal. Másik oldalon a fiatal kapitány, akire tapadnak a nők, mégis túllép az önzésen, és valamit tesz a világért.
A filmben ami új és ami meg is döbbentett elsőre, hogy teljesen felrúgta a kronológiát, amit a Star Trek néhány évtized alatt kialakított. Rengeteg új lehetőség nyílt így, amiket eddig nem lehetett kihasználni. Bár még teljesen nem értem, milyen következményekkel jár a Vulkán bolygó megsemmisülése a Föderáció további története szempontjából.
Ami még mindenképp pozitív, hogy a moziból kilépve nagyon sok kérdésre kerestem önkéntelenül a választ. Van, amire már nem kell keresnem: a Star Trek ezzel a résszel magáénak tudhatja azt a népszerűséget, amit a bénább mozifilmes részek ellenére a mozikban eddig is megérdemelt volna.
