J.J. Abrams már az új Star Trek első percében szembemegy a kontinuitással. De pont ez benne a legjobb: visszatért a 60-as évek Kirk kapitányához, akit csak a jó nők meg az űrcsaták hoztak lázba.
Eddig két dologért szerettem a Star Treket: a filmtörténet legszánalmasabb akciójelenetei miatt (a Kirk Vs. műanyag gyíkember verhetetlen klasszikus), és mert Hétkilenceden áll legjobban a feszülős egyenruha. Most már az új Star Trek-mozifilm miatt is, mert utoljára a Birodalom visszavág-ban volt ennyire jó összhangban a humor, és a lézerpisztolyos akció.
A Star Wars-hoz hasonlítás nem véletlen, az új rész rendezője, J.J. Abrams a Star Trek feltámasztásakor a George Lucas-féle klasszikus űropera-elemekre épített a tudományos fantasztikum helyett. A legrosszabbkor leálló hiperhajtómű, a szörnyek elől barlangba menekülés egy jégvilágon, meg a bolygópusztító szupermasina mind innen van. A kalandos, űrcsatázós stílus meg a Flash Gordonból.
Abrams nem akart a régi rajongók kedvében járni, akik eddig a filozofálgatós tévésorozatok dupla epizódjait kapták meg a moziban. Visszanyúlt a gyökerekhez, az "űrlények és űrlányok"-típusú első Star Trek szériához, ahol James T. Kirk gumiszörnyekkel verekedett a hegyekben, és minden rész végén megdöntött egy egyenruhás bigét. Ez bejön annak is, akinek gőze sincs arról, kik a borgok meg a betazoidok.
Hardcore Trekkereknek rossz hírem van: Abrams már a film első percében szembehugyozza a kontinuitást. Egy renegát romulán kapitánnyal (Eric Bana a zöld bőr meg tetoválás miatt felismerhetetlen) megöleti Kirk apját, aki a sorozatban nyugdíjas veteránként örült a fia sikereinek. És az öreg Spockot, Leonard Nimoy-t sem azzal a klisével hozza be a sztoriba, hogy akkor most a vulkáni elmeséli, milyen volt az első év a palacsintasütő-alakú űrhajón.
Chris Pine, aki az új, fiatal Kirk kapitányt játssza, már önmagában elég lenne kilenc új Star Trek-filmhez, tiszta William Shatner 25 éves kiadásban és szőkén: egyszerre mokány és vagány. A jó csajoknál csak a jó kocsikat imádja jobban, és forrófejűsége miatt sok bonyodalomba keveredik.
Zachary Quinto a hideg logikája miatt már a Hősökben is olyan volt, mint Spock. Itt meg jól kijátssza, hogy ő Kirk totális ellentéte, a szabályokhoz végsőkig ragaszkodó, karót nyelt, skatulyából kihúzott vulkáni tiszt, aki az isteni Zoe Saldanával (Uhura hadnagy) kettesben a liftben is visszafogott. Karl Urban is zseniális ötlet volt a fóbiás McCoy dokinak. Legrövidebb és legjobb karakterjellemzése az, amikor a Gyűrűk ura borostás Éomerje azzal nyit: "Az asszony a váláskor megkapta az egész bolygót, nekem csak a sereg maradt". Scotty főgépész (Simon Pegg) és kis űrlény beosztottjának párosán is vinnyogva röhögtünk.
Most Csekov (Anton Yelchin) orosz akcentusán és Sulu (John Cho) japán navigátor gyakornok bakijain poénkodnak, ezzel az eredeti sorozatban a két figura patetikusabb "egyetemes béke"-vonalát parodizálják. Multikulturalizmusban az új film is jó: a Vasember kopasz terroristája, Faran Tahir az első pakisztáni csillaghajó-kapitány a Star Trek történetében.
Hogy a rajongók máris fanyalognak, mert a korábbi filmekre utalás annyi, hogy Kirk almát rág a Kobayashi Maru teszt alatt, pont mint a Kahn haragjában. Kit érdekel? A XXI. századhoz fazonírozott Star Trek önmagában is tökéletesen működik. Csak azért adok rá 9/10-et, mert hiába cool az új Kirk kapitány, nálam még mindig Han Solo a galaxis legvagányabb űrpilótája.
