Azt már régóta tudjuk, hogy a dzsungelben magyar dalszerzők, menedzserasszisztensek és elveszett gyermekek rejteznek, akikről előbb vagy utóbb filmet csinál a Walt Disney. Ez most bekövetkezett, mert a Tarzan nevű csávó, aki egyébként, mint minden majomember, félig magyar, a másik fele pedig ugyancsak, de farkasok nevelték, mert annak idején az anyukája azt gondolta, hogy jobb dolga lesz ott, ahol a madár sem jár, és igaza is lett, mert amennyiben Tarzan a miskolci Kilián János Gimnáziumban végzett volna, hát nincs az a hülye filmes, aki megfilmesíti, inkább szétrohadna a Kiss József utcában, osztán napról napra írná a hülye cikkeit, nemde bizony Tarzan, aki.
Tarzan összebútoroz mindenféle állattal, akik bölcsek meg szőrösek, nomeghát vadak, mint a Bestiák együttes, de legalább nem plébekről éneklik Filkollinsz slágereit, ettől aztán jól megveszik a lemezt a vevők, akik arra vannak szocializálva, hogy megvegyék ezeket, mert ostobák és végtelenül szervilisek, azaz kifejezetten lemezvásárlók.
A majmok által felnevelt csupor ágról ágra száll, akár egy népdal, meg jókat mond (na mondjuk viszonylag), aztán összeismerkedik az emberekkel, hogy tudja, mire baszott rá. Innentől sima a sztori, leveszik néhány ezer forintra, majd berántják egy olajszőkítési bizniszbe, mire Tarzan feladja, és arról énekel, hogy mennyivel jobb volt a majmokkal meg a farkasokkal.
A végét nem mesélem el, de Pintér Bagira összeszedi magát, és kimenti hősünket a szarból, lenyomja helyette Balut, aki bután és helyesen leüli helyette a három évet, ami jár. A majmok ezalatt mindenféle szemetet dobálnak a földre, de a kormány összevonja a szemöldökét, Akela halott, a Szürke Testvér pedig kap egy jó kis állást az Ifjúsági és Farkas Minisztériumban.
