A Marvel kultikus képregényéből készült film annak látszik, ami. A Fantasztikus négyesben minden szuperhős egyszerű, mint a bot, de legalább elmarad a művészi kikacsintás.
A filmművészet lényege, hogy az alkotók a képek és a történet egységével közvetítsék gondolataikat, nekünk a Fantasztikus négyes című szuperhős-film azonban azért tetszett, mert jókat lehetett rajta röhögni. Ötletes megoldás volt, hogy már az elején tudható volt, hogy ki a rossz, ő ugyanis gonoszan nézett a nagy irodájában, és csak a pénz számított neki. A jók viszont nem csak hogy belevaló szupelényekké váltak egy tudományos űrexpedíción, valami sugárbalesetben, de időnként viccesek is voltak. "Ez egy megbízhatatlan alak - dohogott a Kőember - Egyszer két fiatal lányt csempészett a repülőszimulátorba, és végül nekimentek a falnak. Érted, egy repülőszimulátorral". Meg ilyenek.
Csokigolyó a szájba
A film erőssége mégis a kendőzetlen bugyutaság volt, ami tudatos koncepcióként adott gerincet a hatalmas happy endbe torkolló történetnek. "Tehát azért ölted meg, hogy egyedül maradj szuperhős?" - vonják kérdőre a főgonoszt, aki komoran bevallja: "Igen, világuralmat akarok." És úgy is tesz.
A Fantasztikus négyes stílusában a Csupasz pisztoly valamelyik, finom, áttételes humorral épített fejezetére emlékeztet. Az asszociációk azonban csak távoliak, mert a darab nem fárasztja a nézőt duplafenekű megoldásokkal. Nem olyan, mint a misztikus verekedős, de látványában ugyanakkor szofisztikált Batman: Kezdődik!, vagy mondjuk a szintén képregény alapú Sin City, amiben dark képek hivatottak kulttá tenni a mészárlós mozit.
Az 1961-ben indított képregényt, ami egyébként megalapozta a Marvel sikerét, olyan egyszerű bájjal gyúrták filmmé, hogy a néző elfelejti, akar-e mást a moziban, mint önfeledten csapkodni partnere vállát, vagy csak úgy tömni a csokigolyókat a szájba.
A Fantasztikus négyes sztorija ráadásul nem a verekedések, hanem Kőember lelki drámája körül bonyolódik. Felesége ugyanis elhagyja az óriásivá nőtt lényt, aki végül persze megtalálja partnerét, miközben a szereplők elsütik a nézőben is felvetődő, testi változásokkal kapcsolatos vicceket.
A csókoktól és vidámságtól hangos befejezés szerencsére nyitva hagy egy szálat, így a lefagyasztott vasálarcos visszatérésével újabb felhőtlen lubickolás vár a nézőre, a forgalmazónak pedig csak arra kell figyelnie, hogy ismét a kánikula csúcsára időzítse a premiert. Tök jó.
