Clooney borjútekintetű nézése legjobb mellékszereplő-díjat érdemelt a Golden Globe-on, és Matt Damont is díjazták volna, ha nem játssza le a vászonról egy fél zacskó hasábburgonya. A Sziriana az összesküvéselmélet-filmipar legunalmasabb darabja. Méltán lesz gigasiker.
Egyszer csatornaszörfölés közben rákapcsoltam az HBO-n - mint később kiderült - a Daredevilre. Húsz percig azt hittem, hogy a legzseniálisabb Ben Affleck hasonmást látom. Aztán rájöttem, hogy valójában Ben Affleck játsza önmagát, igazából mocskosul rosszul. Ha ő nem lenne, nyilván George Clooney lenne a világ legrosszabb színésze.
Kicsit hiányoltam is Ben Afflecket a Szirianából, jól illett volna Clooney és a filmben szintén szerepet kapó másik baltaarcú színész, Matt Damon mellé. Gigászok harca volt a mozi, na. Clooney a Vészhelyzetben már látott, "ha valami történik, hátraszegem az állam és bambán nézek a borjúszemeimmel" színészi technikát tökélyre fejlesztéséért ezúttal Golden Globe-ot kapott.
Pedig Matt Damon is maradandót alkotott, olyan megrázó hitelességgel játszotta el a fiát gyászoló apát, amit legfeljebb egy fél zacskó hasábburgonyától várnánk. A többi szereplő - kivéve Chris Cooper - tökéletesen alkalmazkodott a két sztárhoz. Azok a karakterek, akik egynél több arckifejezést tudtak produkálni, hamar meghaltak.
A magasfokú színészi játékot szerencsére nem homályosította el a történet. A multimiliárdos színészek népszerű hobbija a kommunizmus, ezért azt vártam, hogy a film a világot uraló aljas olajvállalatokról és pribékjükről, a mocskos CIA-ről szól majd. Egy óra unatkozás után már komolyan aggódtam, hogy csalódnom kell és a végére nem derül ki az igazság. Nyugodjanak meg, kiderül. Az aljas olajvállalatok és a mocskos CIA irányítják a világot.
Ez nyilván köztudott, a film legalábbis nem magyarázza túl az összefüggéseket. Semmit sem magyaráz túl. Stephen Gaghan rendező gondosan felböfögi a CNN-ből ismerős képeket. Arabra olajmezőt, rakétára terroristát, robbanásra CIA-ügynököt vág. Az egymás után következő képek már-már összefüggésnek látszanak. Minek az a sok gondolkodás, Michael Moore már felmondta a leckét, értelmet keresni a dolgokban fölösleges.
Apropó Michael Moore. Őt legalább gyűlölni lehetett aljas trükkjei, mocskos hazugságai miatt. De ő legalább egy Leni Riefenstahl nyomdokaiban bukdácsoló propagandista. A Szirianán még csak felidegesíteni sem tudtam magam, túlzottan elálmosított az első másfél óra.
Akkor aztán a rohadék olajgórét alakító Chris Cooper - ő az egyetlen ugye, aki valamit alakít - száját elhagyta egy mondat: "Kína gazdasága negyvenszer nagyobb lehetne, ha lenne elég olajuk. Rohadtul büszke vagyok rá, hogy ezt megakadályoztam". Na, ezen elröhigcséltem egy darabig. Utána már csak egy félórát kellett várni a film második poénjára. Az a vége főcím volt, ahol közölték, hogy a film non-fiction könyvön alapul.
Népszerű film lesz ez a Sziriana, sajnos. Kap majd szép Oscar-díjat is, meg vezetni fogja a toplistákat. Kapják vállukra dobozgitárjukat és nézzék meg önök is. Ne csak én szívjak.
