A spanyolok csodagyerekének számító Alejandro Amenábar eddig bármihez nyúlt, arannyá változott a kezében. Minden csoda három napig tart, és ha valaki magától elszállva elkezd fontoskodó, társadalmi üzenetek tömkelegét hordozó mozikat készíteni, akkor ne csodálkozzon azon, ha a korábbi műveinek rajongói elpártolnak tőle. Az Agora egy kétórás egotrip - kosztümös dráma külsőbe csomagolva.
Ejnye-bejnye keresztények!
Alejandro Aménabar az Agora alapján olyan ember benyomását kelti, akinek nagyon csúnyán beleköptek a levesébe, és ezért durcás arccal agyalja ki gyerekes bosszúját. Ha 2010-ben valaki megdöbbentő újdonságként próbálja közölni velünk, hogy a katolikus egyház dogmái évszázadokkal vetették vissza tudományos és kulturális szempontból az emberiséget, és számos népirtásért tehetők felelőssé, akkor olyan érzésünk támad, mintha az illető a nézőiből annyi intelligenciát sem nézne ki, mint egy kisiskolásból. Nincs azzal semmi baj, ha egy film hasonló mondanivalóval bír, hiszen számos ügyes egyházkritika született már az évtizedek alatt, de ha mindezt túlságosan direkten, szájbarágósan tolják elénk, bizony nem esik jól lenyelni a gyűlöletbeszédet.
Alexandria
Amenábar 75 millió dollárból készült filmje az eddigi legdrágább spanyol produkció, és ez a pénz meg is látszik rajta. A IV. századi Alexandria pompás falainak és épületeinek többségét itt nem CGI-szakemberek, hanem díszletmunkások húzták fel, és a tömegjelenetek is lenyűgözőek. A film központi karakterévé a rendező a híres filozófusnőt, Hypatiát (Rachel Weisz nagyon jó, mint mindig), és egy belé fülig szerelmes rabszolgát helyezett. Az ő életükön keresztül láthatjuk, amint a keresztények szép lassan mindenkivel leszámolnak maguk körül, aki más vallású (pogány, zsidó), sőt még az állami hatalmat sem tisztelik, ha uralkodásról van szó. Van itt szerelmi szál, árulás, tudomány, háború, vagyis egy ókori dráma minden kelléke, de a túl direktben a szánkba rágott vádirat pont a várttal ellenkező hatást ér el.
Summa
Amenábar korai filmjeinek (Nyisd ki a szemed!, Más világ) ereje pont az intim közegből adódott. Mikrovilágokat tárt fel előttünk lenyűgöző vizualitással és cselekményvezetéssel, és ezt az intim közeget még a Belső tengerben is megtartotta, csak ekkor már tett egy komoly engedményt Hollywood könnyeztetős/mondanivalós elvárásai felé. Az Agora monumentalitása semmiben sem rokon a rendező korábbi műveivel, hiszen bár láthatunk személyes drámákat, ezek pusztán egy nagy társadalmi probléma részeként vannak ábrázolva. Pont a személyesség hiánya az, ami a legjobban hiányzik a filmből, bár tény, hogy hetvenöt millió dollárból általában nem intim közeget szoktak vászonra álmodni.
Kinek ajánljuk?
- Akik maguk is sokat szoktak fröcsögni a keresztény egyházakra.
- Rachel Weisz rajongóknak.
- Akik az iskolai törileckéket inkább a moziban szeretik elsajátítani.
Kinek nem?
- Akik Amenábar korábbi munkái miatt ülnének be rá.
- Keresztény papoknak és lelkészeknek.
- Akik nem szeretik a túlságosan szájbarágós mondanivalókat.
6/10
