A 70. születésnapját ünneplő Stephen King számtalanszor felbukkant filmekben és sorozatokban, és nem csak a saját műveinek adaptációiban. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebbeket.
A cameók általában üde színfoltjai a filmeknek (sőt, az irodalomban is megesik), legyenek akár fiktív, akár valóságos személyek. Jellegzetesen ilyenkor épp csak beköszön egy-egy híresebb ember, és a 70. születésnapját ünneplő Stephen King is szívesen megfordul egy-egy filmjelenetben, de nem csak a saját műveinek adaptációiban. Összegyűjtöttük a legérdekesebbeket.
Sons of Anarchy
A magyarul elég bénán Kemény motorosoknak nevezett sorozat bővelkedik emlékezetes jelenetekben, amelyek hol viccesek, hol szomorúak, hol (olykor szélsőségesen) kegyetlenek. A viccesek közé tartozik King felbukkanása a 3. évad 3. részében. Egy véletlenül meggyilkolt nő holttestét kellene sürgősen eltüntetni, így egy problémamegoldót hívnak a helyszínre. King korábbi írói alteregója után a Bachmannak nevezett, nagyon fura fickó egy éjsötét humorú jelenetben csillogtatja meg szakértelmét.
Maximális túlhajtás
Az emberekre vadászó, megbolondult gépekről szóló film King egyetlen rendezői próbálkozása, ami olyan rosszul sikerült, hogy az idők folyamán kisebb kultusz alakult ki körülötte. Az író egy rövidke, ámde annál viccesebb jelenetben bukkan fel, amikor tipikus kisemberként pénzt venne fel egy automatából, de a meggárgyult masina nemes egyszerűséggel leseggfejezi.
Creepshow - A rémmesék könyve
Az 1982-es horrorantológiát a zombifilmek atyja, a közelmúltban elhunyt George A. Romero rendezte, a forgatókönyvet pedig King írta. Az öt történet egyikében, a Jordy Verrel magányos halálában King magát a bumfordi címszereplőt alakítja, aki egy rejtélyes földönkívüli meteor révén megfertőződik és rohamosan növénnyé alakul. Horrorkomédia lévén viccesen tálalták, de az együgyű Verrel szerethető figura, így elég szomorú a történet vége, amit a cím alapján nem nehéz kitalálni.
Motorlovagok
Romero 1981-es filmje erősen a wtf kategóriába tartozik, mert egy reneszánsz színtársulatról szól, akik történetesen motorok hátán idézik meg a kort. A lovagi páncélos motorosok már önmagukban abszurd látványt nyújtanak, de a fiatal Ed Harris tündérmesébe illő koronával a fején már-már értelmezhetetlen. King az egyik előadásuk nézőjeként villan fel mint igazi white trash tahó, a mellette ülő, szemüveges nő pedig a felesége, Tabitha King.
Alvajárók
Ez az 1992-es horror nem adaptáció, King egyenesen filmre írta, a rendező pedig nem más, mint az író kedvence, Mick Garris, aki számos regényéből készített már filmet, bár többnyire a tévének. (Ő rendezte a Ragyogás minisorozat változatát is.) Garris egyébként pocsék munkásember, és bár az új Az nagyon tetszett Kingnek, de a kivétel most is erősíti a szabályt, mert bizony elég szar filmes ízlése van, kevéssel is beéri.
Az Alvajárókban a temetőgondnok szerepében láthatjuk, aki hiába mondaná lelkesen a magáét, mindenki elhajtja a fenébe. Az alábbi jelenet azért is érdekes, mert két másik horrorikon is cameózik benne: az alig egy hónapja elhunyt Tobe Hooper (Texasi láncfűrészes mészárlás, Támadók a Marsról, Életerő) és Clive Barker (Hellraiser).
Végül álljon itt egy koncertfelvétel, amelyben a szülinapos a Stephen King and The Rock Bottom Remainders nevezetű bandája élén énekli a The Trashmen Sirfin' Bird című nótáját - igen, pontosan azt, amire Peter Griffin rápörgött a Family Guy nevezetes epizódjában.
