Megjelent Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell című kötete.
Egy polgárőr életében adódnak nehéz helyzetek. De vannak olyanok, amelyek kilátástalannak tűnnek.
Előbb a polgármester talál holttestet autója csomagtartójában, majd az önkormányzatnál dolgozó Tomanek hullája kerül elő.
Mi áll a rejtélyes esetek hátterében? Lehet-e fogást találni Galba fején? Meddig lojális egy polgárőr, és milyen lépésre szánja el magát, ha ideiglenesen ki kell vonni valakit a forgalomból? A regényből megtudjuk azt is, hogyan bolygatja fel egy falu életét egy névtelen szatirikus színdarab, hogy miként lett a falu gazdaságának fellendítője előbb a Hangya szövetkezet, majd a szexuális segédeszközök gyártása, és hogy mit tervez a plébános arra az esetre, ha a gyűjtőládával nem érné el a célját.
A költőként elismert Bognár Péter első regénye bravúros nyelven megírt történet, amelynek elementáris humorában mesteri módon keveredik életöröm és melankólia.
Bognár Péterrel Turi Tímea beszélget a regényről január 27-én 17 órakor a Magvető Caféban (Budapest, VII. Dohány utca 13.). A könyvből Katona László színművész olvas fel részletet.
Részlet a Hajózni kell, élni nem kell című regényből:
„Az éjszaka fennmaradó részét a bázison töltöttem, elvégeztem a papírmunkát, és jegyzeteket készítettem, vagyis megpróbáltam rendszerezni a nap folyamán engem ért benyomásokat, és az azok alapján bennem kialakult elképzeléseket, és közben a pontyra gondoltam, és arra, hogy vajon mekkora lehet. A polgárőr munkának ezt a részét kifejezetten szeretem. Ilyenkor, ha becsukom a bejárati védmű ajtaját, teljes csönd van a bázison, ugyanis az irányításom alatt dolgozó állományt éjszakára vagy mozgó figyelő-jelző szolgálatra küldöm, vagy otthonában pihentetem, és csak a szellőztetőberendezés halk zúgását hallani, se Lantosnak a krokodilok harapáserőssége köré szervezett elméleti fejtegetései, se Kozák dupla fogsoros cápái és hasonló arányú cáfolatai nem zavarják a gondolkozást, így az érdemi munkát általában ezekre az órákra vagyok kénytelen halasztani.
Ezek az órák azok, amelyek képesek az éppen folyamatban lévő ügyek véglegesnek hitt körvonalait megbontani, hogy a tények alkotta összefüggésrendszert átrendezve kijelöljék az olykor meglepő, máskor banális, de végül egyedül helyesnek bizonyuló irányt. Az illegális szemétlerakó régóta húzódó ügye ugyanis csak egy a sok közül, ennél sokkal nehezebben megoldható elméleti és gyakorlati kérdések tömegére kell olykor azonnali, olykor sokakban ellenérzést kiváltó, olykor összetett és sokoldalú, de minden esetben határozott és jogilag jól megalapozott választ adnunk.”
A részlet itt folytatódik
