Szeptember 15-ről, Agatha Christie születésnapjáról évről-évre megemlékeznek az írónő olvasói és rajongói. A Helikon Kiadó népszerű sorozata most egy igazán különleges kötettel bővül.
Agatha Christie születésnapjára jelent meg Életem című önéletírása, amelyen még az ötvenes években kezdett dolgozni, de csak a halála utáni évben, 1977-ben jelent meg először. A majd hétszáz oldalas könyv időutazásra hívja az olvasót. Az írónő könnyed stílusban, ugyanakkor mély őszinteséggel meséli el életét, megismerhetjük ifjúságát, magánéletét, utazásait, de olykor regénye kulisszatitkaiba is betekintést enged.
Agatha Christie önéletrajzi könyve időutazásra hívja az olvasót. Az írónő könnyed stílusban, ugyanakkor mély őszinteséggel meséli el életét. A családjáról szóló történetek egészen a viktoriánus korig nyúlnak vissza, bemutatva az angliai közép- és felső osztály életmódját és szokásait. A fiatal Agathával átélhetjük a táncestek kellemes hangulatát, a párválasztás korabeli nehézségeit, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét. A kellemes ifjúkori élmények után megjelennek a háborús borzalmak is, hiszen Agatha ápolónőként közvetlen közelről tapasztalhatta meg a frontról a kórházba került sebesültek szenvedéseit. Az írónő élete során rengeteget utazott; első férjével tett világ körüli útját érdekes történetekkel és elragadó természeti leírásokkal eleveníti meg. A könyvben hangsúlyosan szerepelnek Agatha közel-keleti élményei, ezen belül a második férjével végzett régészeti munkája. A közvetlen hangnemben elmesélt történetek sorozata egy egész világot nyit meg az olvasó számára, ugyanakkor átfogó képet, összegzést nyújt a krimi királynőjének gazdag munkásságáról.
„A legjobb könyv, amit valaha írt.” The Women’s Own
„Csodálatosan könnyed, lebilincselő olvasmány.” The Times
„Agatha Christie legelragadóbb rejtélye nem más, mint a saját élete. Ebben a könyvben mindent elmesélt: fiatalkori románcait, a tönkrement és a boldog házasságát, élete különös eseményeit a viharos sikerhez vezető úton…” Daily Mail
„Bámulatos könyv — egy egészen rendkívüli idős hölgy és író gyönyörűségesen mesél élete hetvenöt évéről.” Financial Time
„A régi művek még egyfajta tanmesék voltak, amelyekben a Gonosz elnyerte büntetését, a Jó pedig győzött. Az 1914-es háború idején a gonosztevő még nem számított hősnek: az ellenség rossz volt, a hős pedig jó. Nem vájkáltunk lélektani dolgokban, hanem felléptünk a bűnözők ellen, és az áldozatok pártját fogtuk. Akkoriban el sem tudtuk képzelni, hogy eljön az idő, amikor az olvasók a bűnügyi történetben az erőszakot fogják kedvelni, és örömüket lelik az öncélú brutalitásban. Azt hittük, az emberek elszörnyedve tiltakoznának az efféle torzulások ellen, csakhogy a kegyetlenség ma már egészen hétköznapi dologgá vált. Nem értem, miképpen juthattunk idáig, hiszen az általunk ismert emberek túlnyomó többsége, fiatalok és idősebbek egyaránt kedvesek és önzetlenek, szívesen segítenek a rászorulóknak, és igyekeznek, hogy hasznossá tegyék magukat mások számára is. Az általam »gyűlölködőknek« nevezett kisebbséghez kevesen tartoznak, de a kisebbség hangja mindig erősebb, mint a többségé.”
