Korábban sohasem tartott egzotikus faj képviselőivel gyarapodott a Debreceni Állatkert, miután a napokban egy hím dél-afrikai sül érkezett hozzájuk a Lipcsei Állatkertből, majd egy nőstény Prágából. A fiatal jövevények már birtokba vették közös bemutatójukat, ahol a látogatók is megtekinthetik őket. Bár itt találkoztak először, ismerkedésük problémamentesen zajlott, és jól kijönnek egymással, így az intézmény bízik a jövőbeli sikeres szaporulatban.

A dél-afrikai sül (Hystrix africaeaustralis) a kontinens déli szavannáin és erdőiben őshonos. A kontinens legnagyobb termetű rágcsálójaként főleg növényi részeket fogyaszt, de látták már csontokon és állati tetemeken is rágódni. Az ember művelte területekre merészkedve a haszonnövényeket is megdézsmálja, emiatt sok helyen kártevőként tartják számon. Tápláléka után egyedül kutat éjszakánként, de szigorúan monogám párokban él. A hím és a nőstény együtt védi szagnyomokkal megjelölt területét, és utódaikat is közösen nevelik fel.

Ha megtámadják, a dél-afrikai sül először figyelmeztető hangjelzéseket ad, üreges végű farkát csörgeti, illetve felmereszti az oldalát és hátát borító hegyes tüskéket, amelyekkel végső esetben súlyos sérülést tud okozni támadójának. Helyenként túlzott mértékű vadászata miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. A hazai állatkertek körében igazi ritkaságnak számít, mivel kizárólag Debrecenben találkozhatunk vele.

Az intézmény emellett újabb apróságokról is beszámolhat, hiszen a vörös aranyfácánoknál május közepe és június eleje között összesen három fióka bújt elő tojásából mintegy 22 nap keltetést követően. Az egyelőre ismeretlen nemű utódok közül ketten már az állatkert madáróvodájában nevelkednek, ahol a látogatók is megtekinthetik őket a május 7-én világra jött kékpáva-növendékek társaságában. A harmadikként kikelt fióka egyelőre a kulisszák mögött cseperedik, de amint eléri a megfelelő méretet, ő is csatlakozni fog társaihoz.

A vörös aranyfácán (Chrysolophus pictus var.) Közép-Kína sziklás hegységeiben, bambuszerdőiben és bozótosaiban őshonos, de betelepítések nyomán ma Európában, illetve Észak- és Dél-Amerikában is élnek szabad populációi. A párzási időszakot leszámítva magányosan él, levelekből, hajtásokból és ízeltlábúakból álló táplálékát nappal keresi. Tavasszal az összetéveszthetetlenül színpompás tollazatú kakasok hangos rikoltozással és násztánccal igyekeznek elnyerni a szerényebb, barna színezetű tojók kegyét, a kotlás és a kikelt utódok gondozása azonban már az anya kizárólagos feladata.

Impozáns megjelenésének köszönhetően a faj a díszmadártartók körében is kedvelt. Bár vadon élő állománya az emberi terjeszkedés miatti élőhelyvesztés, a kereskedelmi célú befogások és a széles körű vadászat ellenére egyelőre stabil,

szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.

(via Nagyerdei Kultúrpark Nonprofit Kft.)