Ilyen az élet a kávéföldeken.
A szerelem aromája című szappanoperának azért ez a címe, mert a központi téma egy kávés cég. A cím alapján sokkal trashebb tartalomra számítottam, pedig ez aztán minőség a javából. Dehogy: Ez is pontugyanolyan, mint a többi: van itt nem várt terhesség, kényszerházasság, zsarolás, átverés, céges ármánykodás. A nagy dózisban kapott Szulejmánnál is pusztítóbb Szerelem és más bajok, a sírva röhögős szekunder szégyennel egyenlő Remények földje és cédákkal és szédelgő szajhákkal teli A sors könyvei után nehéz újat mutatni. De, amint az látszik, nincs is igény a műfaj megújítására, bár valami azért mégis furcsa volt ebben a finomra pörkölt szerelemaromás sorozatban:
fénysebességgel repült az idő.
Tehát a történet és a karakterek nem hoztak semmi újat. A színészet, a díszlet, a felvételek teljesen rendben voltak. Ami mégis fura volt, hogy az adott rész elején még csak éppen párhetes terhes nőnek az epizód végére megindultak a tolófájásai. Nem vagyok egy maratoni sorozatzabáló, nem ismerem az összes szappanoperát, de példátlanul gyorsan lezavarták ezt a kilenc hónapot. Közben a karakterfejlődés, a szálak bonyolódása sem vett túl sok fordulatot. Teltek a percek az adásidőből: az egyik jelenetben még nincs hasa a nőnek, a másik képen meg már rúg a gyerek. Jó, hogy nem ugrunk egyből a diplomaosztójára ennek a még meg sem született embriónak.
Egy rész alapján nehéz megítélni, de elképzelhető, hogy itt nem ez a központi téma, nem a trimeszterek szakaszainak feldolgozása a lényeg. Ezt el is tudom fogadni, de azért lehetett volna mit kezdeni várandós nőkkel. De itt nincs helye a falási rohamoknak, hangulatingadozásoknak, ultrahangos vizsgálatokon megörökített szép pillanatoknak, mert közben valami zűr van a kávéföldeken.
A másik érdekesség, hogy
a főcímtől számítva harminc percnek kellett eltelnie, hogy végre valaki főzzön egy kávét.
Persze, bizniszről, kávébabokról, magokról, családi hagyatékról, ilyenekről esik szó, de átlátszó pohárba töltött, ránézésre is rég kihűlt hosszú kávék is csak mutatóba vannak elhelyezve a díszletben. Mégis hogy jönne így át a sorozat aromája? Ja, hogy itt a szerelemnek van aromája, ahogy a cím is mutatja? Van itt nekünk egy darab párunk, akik között van valami igazi érzelem. Van egy párkapcsolatban élő fickónk, aki jojózó szemekkel bámul meg egy rövid szoknyás ingatlanost (?), meg van a kávéguru, aki nem viszonozza a belé szerelmes, terhes nő érzéseit. Ez utóbbiból még lehet akár házasság is, hisz a nő ezzel nyomaszt mindenkit, főleg az anyósjelöltjét is, aki boldog, hogy ez a nő a szíve alatt hordott gyerekkel együtt vagy annak ellenére egy kis boldogságot is hozott a házba.
A tanulság: a szerelem olyan, mint egy csésze kávé. Ha keserű is, még agyon lehet cukrozni, hogy elviselje az ember. Ad egy kis erőt, felnyitja az ember szemét, aztán irány a WC.
