Budapesti Operettszínház

Vannak olyan munkakörök, amelynek a betöltése előtt kötelező részt venni egészségügyi, sőt, pszichológiai vizsgálaton, és ha ezeken átmegy az ember, akkor nézik csak, h milyen szakirányú végzettsége, gyakorlata van és mennyire lojális az adott intézmény managementjéhez.
A színház-vezetőket biztos, h nem vizsgálják minden szempont szerint. Tudom, pályázniuk kell, ahol elsődleges, h vmely kulturális területen végzett gyakorlata legyen, (akár cirkuszigazgató is) és elkötelezett híve legyen az éppen regnáló kormánynak.
Az elmúlt néhány évben nem ez az első nyilvánosságra került hazai színház-vezetői botrány. Miért nem esnek át pszichológiai alkalmassági vizsgán színház-vezetőink?
(Jó egyórás írásbeli tesztet töltetnék ki a jelentkezőkkel, melyben a színházzal, színészekkel, énekesekkel, táncosokkal, zenészekkel, technikai dolgozókkal kapcsolatos problémákkal, mindennapos élethelyzetekből adódó döntésekről, ezek kommunikálása közötti válaszokból a pszichológus el tudná dönteni, h a pályázó alkalmas-e vezetői posztra.)
A jelentkező hiába kiváló vmelyik művészeti ágban, hiába van 3 db Kossuth-díja, hiába hithű nemzethy érzelmű, ha nem tud az emberekkel bánni. Az utóbbi években a hazai, bukott (a saját társulatuk fordult ellenük) igazgatók különböző társadalmi rétegből érkeztek. Volt budai úrifiú, vidéki pedagógus szülők gyereke, határontúli bizonyítani akaró művész,…
Egyáltalán, ki a jó színházigazgató? Csak a telt házas előadások elérése a cél? Meg lehet tanulni a sikeres vezetést?
Mennyire tudja egy színházigazgató kinőni saját, rossz neveltetését, az otthonról hozott évszázados előítéleteit? Ezzel nagyon sok ember együtt él egy életen keresztül, de csak ha vezető állást vállal, akkor szembesül vele. Viselkedni, empatikusnak lenni és sikeresnek is lenni, de szerethető embernek is maradni. Nehéz dolog. Ha a család, az iskola nem adta meg a gyökereket, akkor később, már az életben kell megtanulni. Megpróbálni. Nehéz dolog.