Tiszavirág és bölömbika

Petya/Péter, a 24 éves focuspuller és Eufrozina/Eu, a 22 éves produkciós asszisztens egy forgatásról hazafelé a taxiban jönnek össze, de mielőtt belekezdenének egy kétes kimenetelű kapcsolatba, leszögezik: csak annyit kérnek a másikból, amennyi belefér abba az élettervbe, amit kiszabtak maguknak. A következő egy évüket követi végig a darab, amelyben időnként felcsillan a remény arra, hogy valami „igazi” alakuljon ki kettőjük között, de valahol mindig félrecsúszik valami, szinte mindig belesétálnak a kommunikáció kínosan előrelátható csapdáiba. Mindig mást várnak önmaguktól és a másiktól, mint amit épp adni tudnak vagy kapni szeretnének. Végigjárják a szerelmesek szokásos útjait egymás (relatíve) megismerésének kísérletétől a közös kutyán át az első pofonig, majdnem sikerül egy (relatíve) életre szóló döntést meghozniuk, de aztán mégsem, és valószínűleg (relatíve) tanulni sem sokat tanulnak a (relatív) kudarcaikból. Két kétpólusú személyiség egy pillanatra sem tud nyugtot találni egymásban és a saját, konstruált, elvárások és lózungok meghatározta, felületes és lakhatatlan világában. A darab nyelvezete a budapesti éjszaka élőnyelve és a költészet között billeg, a karakterek időnként elindulnak a kleisti őrület felé, de pár lépés után irányt váltanak az abszurd bohóckodás felé, majd vissza. A színpadon mindvégig csak a két főszereplő van jelen, akiket két-két színész testesít meg.