Kalotaszeg, amolyan sűrített Erdély. Felszegtől Nádas mentéig megtaláltam mindent, amit Erdély adhatott, gazdag dalkincset, olyan hajnali dalokat, amelyekre jól esik a közös éneklés. Kifinomult és virtuóz hangszeres zenét, amelyik még régies is, de követte a polgárosodást is. És a tánc, amelyik páros táncaiban, csárdásában kifinomult eleganciát hordoz magában, legényese pedig férfitáncaink legnehezebb, leglátványosabb változata. Martin György tömören és szakszerűen így ír erről: "Kalotaszeg a régi közép-erdélyi tánckultúra magas fokra fejlesztésével, valamint az új tánc- és zenestílus viszonylag korai, szerves beolvasztásával tűnik ki környezetéből; a régi és új stílus ötvözetének egyik eleme sem jellemzi ennyire feltűnően s arányosan a többi erdélyi táncdialektust. A régi férfitáncok közép-erdélyi típusa, a legényes itt érte el fejlődésének csúcsát."
Az elmúlt száz évet úgy "temetjük", hogy legalább még - Fodor Netti Sándor felejthetetlen prímás szavaival élve - "száz évig" éljen. - Könczei Árpád, zeneszerző, koreográfus
Az előadás zenéjét a következő híres, kalotaszegi prímásoknak köszönhetjük: Fodor "Netti" Sándor, Laka "Kicsi" Aladár, Viski Rudolf, Varga Ferenc "Csipás", Antal Ferenc "Öreg Árus", Kovács Simon "Buráló", Nonika Miklós "Hitler"
A(z) Háromszék Táncegyüttes előadása
Hozzászólások