A Standing Ground nem boncolgat, vagy fejteget, újra és újra visszatér önmaga központjához, központi kérdéséhez, döngöl, szajkóz, sulykol, amíg a földdel egyenlővé nem tesz.
A Standing Ground kitartó, ellenálló és állja a sarat, az egyéni alapokat közös nevezőre hozó, változatlan változó.
A Standing Ground az alap. De fix az alap? Fix, hogy van alap?
Újra és újra visszatérünk a kiinduló pontunkhoz, ami számunkra fontos, érték vagy csak adottság. De hogyan viszonyul egymáshoz az egyéni és a közös alap? Mennyire szabad az egyik és mennyire limitált a másik? Mindannyian kondicionáltak vagyunk. Hogyan élhető meg a szabadság a korlátok között?
Az a sok-sok keresés, eltévelyedés, hevület, felejtés, megbokrosodás, révbe érés, lankadás, lendület és kilengés mind-mind figyelemfelkeltés, emlékeztető: vissza az alapokhoz! Az alap helytáll, nem tágít, a földdel egyenlő. Biztos pont az élmények forgatagában, amíg rá nem ununk és újra útra kelünk.
Neked mi az alap, amire az egészet felépíted? Mi marad, ha minden elvész? Mi az, amit biztosra veszel? Mi az, amiből nem engedsz?
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások