... A drámaíró, aki természetesen folyamatosan kiszól a szereplők mögül, a perspektívátlanság fojtogató levegőjével árasztja el a színpadot, amely ... nem mikrokörnyezetet ábrázol, ... nem szubkultúrát, nem provincializmust, nem deklasszáltságot, nem prolikat - hanem egy országot. Bármilyen fölháborítóan vagy elkeserítően hangzik. Teszi ezt anélkül, hogy kimondaná politikusok, intézmények, állami szervezetek nevét (a pártokét is csupán általában mint a maffiák megrendelőit), vagy akár csak utalna azokra az eseményekre - politikai harcokra, választásokra, eszméknek és elveknek álcázott hatalmi technikákra, megosztó ágálásokra, hazugságokra, demagógiákra -, amelyek néhány százezer manipulált ember számára átszövik életünk felszínét, de a mélybe, ahol a valódi életproblémák léteznek, nem jutnak le, még érintőlegesen sem. Az a tehetetlen, perspektívátlan, a múlt nyomorúságába ragadt, a jövőtől megriadó, mi a francnak rendszerváltást lottózó, ... Férfi és Nő mi vagyunk. Lehet nevetni, magunkon nevetünk...
A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása
Hozzászólások