Előadásunk nem egyértelműen vígjáték, és nem is tragédia, de nem is egyszerűen a kettő keveréke. Van benne dráma is, komikum is, ahogyan azt az élettől is megszokhattuk. A műfaj egyszerűen játék, ahol "minden csupa illúzió, nem lehet tudni, ki kicsoda, mi micsoda, semmi nem az, aminek látszik", egyszóval ízig-vérig színház. Hősünk akár színész, akár egy mai átlagember, akár valamiféle skizofrén alkat, de mindenképpen Ember, aki valamikor megtelepedett a szuterénben. Ott él vele mindaz, amit műveltségével magára szedett - irodalom, versek, színház, filmek, továbbá minden, amit mély magányában maga köré megteremtett. Ebben a pincemélyi egyedüllétben kavargó gondolatok mit szülhetnének mást, mint színházat annak érdekében, hogy ráleljünk az egyik legnagyobb talány: a XXI. századi ember érzésvilágának nyitjára. Mindehhez egy nagyon érdekes rejtvényt kapunk - egy vallomást, de hogy miről is szól ez a vallomás, azt talán nem is olyan egyszerű kideríteni.
"Nem egy bűnözőről hallottam, hogy a színház annyira feldúlta, a művészet erejével a lelke legmélyéig, hogy azonnal világgá kürtölte gaztetteit. Kézzelfogható bizonyság lesz e darab. Királyi csapda, mely a lelkiismeretet csípi el."
(Hamlet)
A(z) Teleszterion Színházi Műhely előadása
Hozzászólások