A Mentőcsónak bemutatja a Novara előadását.
„Valakinek muszáj döntéseket hoznia. Nehéz elfogadni, de mindig kell valaki, aki képes döntéseket hozni, és ha valaki erre nem képes, akkor annak követnie kell azokat, akik a döntéseket hozzák. Ez a színház! Ez csak színház!”
Mert ha nem hozok döntéseket, ha nem vállalom fel a konfliktusaimat, akkor kiszolgáltatom magamat másoknak. De ha kiállok magamért, akkor hogy nem nyomom el a másikat? Meddig tartok én és hol kezdődik a másik? Egyáltalán valóban magamért állok ki, vagy már a problémáim sem az enyémek? Én határozom meg a közegemet vagy a közegem határoz meg engem? A saját történetemet élem meg vagy mások gondolatait ismételgetem? A szüleimét, a barátaimét, a családomét, a munkatársaimét, a politikusokét. Vagy pont azt gondolom, amit ők? Van saját valóságom vagy ez csak színház? Érdekel ez még egyáltalán bárkit?
Ebben a fiktív országban, ahova most lenézhetünk, ilyen kérdések merülnek fel az emberekben. Van még ehhez közünk?
A(z) Mentőcsónak Egység és Kultúrbrigád előadása
Hozzászólások