Színház

Mielőtt az éj leszáll!

színmű, magyar, 2014.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Brecht egész életműve a kételkedésre tanít. Arra, hogy ne kényelmesedjünk bele hétköznapjainkba. Hogy ne fogadjuk el a minket körülvevő világot olyannak, amilyen, csak azért, mert a fennálló társadalmi rend azt mondja: "ennek így kell lennie". Hogy vizsgáljuk felül erkölcsi szabályainkat, ha azok szöges ellentétben állnak a valósággal. Hogy elégedetlenségünket ne csak panaszkodással fejezzük ki, hanem kutassunk megoldási lehetőségek után. Hogy cselekedjünk, ha cselekedni kell, mert nem-cselekvésünkért éppúgy felelősek vagyunk, mint tetteinkért.

Persze, a mi történetünk Szecsuanban játszódik, innen nagyon messze, így az ottani problémák nyilván ránk nem vonatkoznak. A szerző is német. Mi közünk hozzá? Valószínűleg semmi. Úgyhogy azt tanácsoljuk a tisztelt közönségnek, dőljenek hátra székeikben, élvezzék ezt a régi kis fabulát, nevessenek sokat, aztán menjenek haza, és folytassák kicsinyes, elhibázott életüket ott, ahol abbahagyták, és még véletlenül se gondolkozzanak el azon, hogy csinálni kéne már valamit. Tisztelt Közönség, kulcsot ne találj, minek nektek jó vég, ha nem muszáj?

A(z) k2 Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. április 26., k2 Színház

Stáblista:

Szereplők

Első Isten (Sin asszony, Mi Csü)
Második Isten (Jang asszony, rendőr)
Harmadik Isten (Lin To, Su Fu)
Sen Te (Sui Ta)

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2014 máj. 01. - 15:55:05 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

MIELÕTT AZ ÉJ LESZÁLL! Benkó Bence - Fábián Péter k2 Jurányi

A szecsuáni jólélek romantikázott már piros ruhában, Kaposváron a trafikocska telefonfülkényi volt, a Piccolo Teatro-ban a vízárus Wang a horizonton emelkedõ hajnali Napkorong rózsaszínjében tolta triciklijét. A k2 két ifjú mágusának elég egy szobányi csupasz tér, hat szereplõ fekete trikóban, pittyegõ sansula, zümmögõ zenetál, pentatonnyi fadob. - És úgy
szól Bertolt Brecht céltudatosan szikár szövege, mint még soha!
A három napszemüveges istent földi szerepekben is viszontlátjuk, Horváth Szabolcs fülelõ szomszédasszonyként intrikál, Rózsa Krisztián okoskodó rokon és szoknyácskás örömanya, Jerger Balázs asztalosként, szerelmes borbélyként egyaránt megvillantja szúrósszemû agresszivitását.
Benkó Bence és Fábián Péter csalhatatlan érzékkel teremti meg a szituációkat, a legjelentéktelenebb mondat is találó értelmezésben realizálódik, a tiszta deklamációt leheletnyi gesztusok kísérik, a jelenetek tempója és tagolása tökéletes szerkezetté épül.
A vízárús Borsányi Dániel narrátori szerepén kívül alakváltás nélkül követi végig a történéseket, a külsõségektõl megfosztott stílusba magától értetõdõen illeszkedik naturálisan vörösre vert alsókarja. Pallagi Melitta elsõ megjelenése megszenvedett törékenységet, naiv együttérzést, született jóságot mutat. Nagybácsiként sem szorul maszkulin külsõségek-
re, a rákényszerített szerepjátszás mélyrõl átélt megmutatása, az éles szembenézés, a felcsattanó keménység hitelesíti, nem a nadrághúzás.
Azt tartjuk Bechtrõl, hogy tanmesemondó, racionális és kiszámított, - de azonnal homályba zuhannak a gondolatok, amikor megérezzük a szerelem viharának elõszelét. Az álnok pilóta, Domokos Zsolt igazi manipulátor, égnek emelt orral bûvöli el áldozatát, aki csak arra vár, hogy végre célra találva feltörhessenek soha nem volt érzelmei. Sen Te átlát a szitán, ám az õrült vágyakozás a jóra és szépre letöri a kétely ellentmondásait.
Az egyetlen lány a bandázó férfitömegben lenyûgözõ sugárzással játssza a vállaltan vak szerelem tragikus stációit, de még ennél is magasabbra emelkedik az anyaság szentségében. Egycsapásra eltûnik a "Micsoda város ez" Charlotte Corday-i szorongása, szárnyaló szavak jelentik be egy kis ember érkezését. Pallagi Melitta ezerarcú alakítása a nõi, az asszonyi,
az emberi lét totális spektrumát tárja elénk, elementáris songja a produkció nyolcezres csúcsainak katartikus betetõzése.
Az önálló társulattá elõlépett k2, az író-rendezõ páros Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével röpke évek alatt a független szcéna egyik legfontosabb együttese lett, minden elõadásuk újabb és újabb területeket hódit meg. Hiperszonikus alkotókedv, töretlen lendület, az egyéni energiákat hatványozó csoportkohézió: lassan már semmin sem csodálkozunk, csupán még inkább felcsigázott érdeklõdéssel várjuk a következõ csodát!