Jancsi és Juliska

előadás, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Jancsi és Juliska története épp oly ártatlanul kezdődik, mint minden mese: "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény favágó, aki a feleségével és két kis gyermekével az erdő szélen éldegélt...." Ám ebben az erdőben nem emberevő szörnyetegek, vad farkasok vagy rablók leselkednek a gyerekek után, hanem éppen saját szegénységükben és éhségükben született vágyálmuk, nevezzük így, egy mézeskalácsház. Egy mese, melyben két gyerek a valóság és az álmodozás határát lepi át, az ébrenlét metamorfózisait éli meg reménnyel és elszántsággal telve. Félelmeikből rémálmok születnek, s e rémálmok összetörik őket. Az összetörtség legbelsőbb tartalékaikat nyitja meg, s utat enged az áramlásnak, mely újra felépíti őket. A felépülésben tapasztalást nyernek, felnőtté válnak, s már éretten térnek haza.

Jancsi és Juliska története egy belső változás meséje, melyben a gyerekkori félelmek felnőtté érlelnek, fiúból férfivá, kislányból nővé. Ez a mese nem a szerelem varázslatosságát és hatalmát mutatja be, hanem a gyerekek fejlődésének borzalmait és lehetőségeit, gyerekeket, akik máról holnapra egyre kevésbé tudnak gyerekek lenni.

A(z) Szentendrei Teátrum és Nyár előadása

Stáblista

Hozzászólások