A színház világában aligha van izgalmasabb, titokzatosabb hely egy pályája csúcsán álló nagy férfiszínész, úgynevezett "bölény" magánöltözőjénél. A sminktükröt keretező apró fehér gyöngyégők, a kerekes fogason sorakozó jelmezek, a falakon sárguló fotók, plakátok, újságcikkek, az évtizedek óta porosodó premier-ajándékok között zajlik a színész életének egyik legfeszültebb, legzárkózottabb része. Itt honol a két Csend - az előadások előtti izgatott, vibráló csend, majd a sikert vagy bukást követő mélyebb, fáradtabb, magányosabb csend.
Magánöltözőjének ebbe a titkos, ingerlő világába hívja meg darabunk hőse, a pályája delén már túljutott érdemes művész, Doráti György a színművészeti főiskola harmadéves hallgatóját, Konkoly Zsuzsát, hogy együtt eljátsszák a férfi régóta dédelgetett álmát: Fellini legendás filmjének, a LA STRADA -nak (Országúton) két főszerepét Zampano-t és Gelsominát.
Dorátinak az Anthony Quinn által oly briliánsan játszott csavargó erőművész megformálása nemcsak szerepálom, hanem egyben bizonyítás is: meg akarja mutatni - talán utoljára - a világnak azt a lelki és színészi gazdagságot, amit több évtizedes pályája során összegyűjtött. A lány számára pedig a híres színésszel való közös munka olyan kiugrási lehetőség, amiért az egész Főiskola irigyli. Ugyanakkor fél is az ingerlékeny, nehéz ember hírében álló Doráti öltözőjének intimitásától.
A(z) Győri Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások