Főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli a hajdani örömlány, Rosa mama, a transzvesztita Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással beszél az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. Momo élete a kezdetektől fogva küzdelmes, lényegében nincs is, nem is volt gyerekkora. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért rendkívül talpraesett, bölcs és főleg különc. E nehéz sorsú gyerek szemszögéből láthatunk bele Rosa mama mindennapjaiba, aki a maga módján lelkiismeretesen neveli a magukra hagyott gyermekeket, köztük Momóban valóságos támaszra lel. Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom "nyomorultjait", levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől "napban gyémánt lesz a por", valamit, ami mégis mindenekfelett emberi.
Játéktér: Vincze János és ifj. Vata Emil
Zenei felvétel: Horváth Krisztián
Hang: Szabó Gyula
Technikai munkatársak: Adonics Attila, Kolonics Gábor, Ludvig Gábor, Mátrai Klára
A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása
Hozzászólások