A bezártság, a szabályok által gúzsba kötött élet és a szabadságra, a kiteljesedésre vágyakozás közötti
feszültség Federico García Lorca utolsó, mesterien kidolgozott drámájának alapvető motívuma. A mű
rávilágít a női identitás, a nő testi-lelki-szellemi szabadságának korlátaira a patriarchális
társadalomban.
Bernarda Alba második férjének halála után nyolc évig tartó gyászidőszak vár a már eladó sorban lévő
lányaira. Az ezzel járó szigorú megkötések, a külvilágtól való teljes elzárkózás szinte kézzelfoghatóan,
húsbavágóan húzza még szorosabbra a társadalmi elvárások és merev erkölcsi normák alkotta
fullasztó szabályrendszert a szereplők körül. Az immár férfi nélkül maradt nők vágyai, igényei és a
tiltások sokaságával sújtott, sivár hétköznapok realitása közt áthidalhatatlan a távolság.
Ki-ki a maga életkora és karaktere szerint próbál élni, túlélni ebben a közegben: megtörik vagy
beletörődik, titokban vagy nyíltan lázad a betarthatatlan szabályok ellen.

A(z) Fitos Dezső Társulat előadása